Most egy ország forrong, miután a Fekete-tenger partján egy üdülőtelep határában egy 19 éves aranyifjú háromféle droggal a szervezetében belehajtott egy csoportba, amely az út szélén gyalogolt. Két fiatalt halálra gázolt, hármat pedig a kórházba juttatott.

A felháborodás nem csupán az elkövetővel szemben óriási, hanem az illetékes állami hatóságokkal is.

Kiderült ugyanis, hogy a gázolót csupán órákkal a tragédia előtt kétszer is megállították a rendőrök. Először annak ellenére is tovább engedték, hogy az általa vezetett veterán luxusautónak nem volt kötelező biztosítása, másodszor annak dacára is, hogy az autóban kábítószert találtak.

A romániai viszonyokra jellemző, hogy a második alkalommal alkoholtesztnek ugyan alávetették, de drogtesztnek már nem, mivel az illetékes rendőr, aki a tesztelésre szolgáló eszközt kezelni tudja, szabadságon volt. Ennek nyomán bemondásra elhitték, hogy nem drogozott.

Jóformán percekkel ezt követően viszont már igen – és meg is ölt két embert.

Akik jobb híján gyalogoltak az út szélén, mivel hiába felkapott üdülőtelepről van szó, járda nincs, a beszámolók szerint pedig a hatóságok évek óta csak a vállukat vonogatják, mondván: a járda megépítése nem az ő hatáskörük.

A rendőrség most persze igyekszik eső után köpönyeg alapon megmutatni, hogy ő aztán mindent megtesz az emberek biztonsága érdekében, ezért fokozta a kábítószer hatása alatt vezető autósok elleni hajtóvadászatot.

Ez azonban csupán tüneti kezelés. Hiszen hiába figyeltek oda az elmúlt hónapokban fokozottan a pszichoaktív szerek befolyása alatt vezető sofőrökre – ennek nyomán csak idén mintegy kétezer ilyen esetre derült fény –, ez nem rettentette el a többieket – köztük a tengerparti gázolót – attól, hogy bedrogozva üljenek a volán mögé.

A probléma azonban ennél sokkal nagyobb, és a megoldása is átfogóbb, átgondolt megközelítést igényel.

A statisztikák azt mutatják, hogy Romániában a kábítószer-fogyasztás egyre elterjedtebb, az ország tranzitországból egyre inkább célországgá is válik.

Ennek egyik oka, hogy a háború miatt kiestek a korábban használt ukrajnai kikötők, illetve hogy a csempészek a romániai kikötői ellenőrzést felületesebbnek, a hatóságokat pedig korruptabbnak tartják, mint Nyugat-Európában, így könnyebben bejut az országba a heroin, a kokain és egyéb, szintetikus drogok. A másik ok paradox módon az életszínvonal növekedésében keresendő: a kínálat megjelenésével egyre inkább jelen van a fizetőképes kereslet is, a kettő pedig a klasszikus közgazdasági alapelv szerint egyre jobban gerjeszti egymást. Így aztán egyre több drog érkezik az országba azzal a céllal, hogy itteni fogyasztásra kínálják.

És miközben a kisebb pénzű fiatalok körében az olcsóbbnak számító, szintetikus vagy vadkenderből, illetve egyéb növényi származékokból készülő kábítószerek népszerűek, addig a gazdag családok csemetéi már megengedhetik maguknak a kemény drogokat, a heroint és a kokaint is – ennek ékes példája a mostani 19 éves gázoló, akiről kiderült, hogy évek óta használ kábítószert, elvonón is volt, de ez sem segített.

Sőt igazi, elkényeztetett senkiháziként viselkedve olyan videót töltött fel az egyik közösségi oldalra, amelyben a droghasználattal való dicsekvés mellett azzal is döngeti a mellét, hogy milyen gazdag.

A fentiek is jelzik, hogy a kábítószerfogyasztás egyelőre jórészt generációs jelenség, a fiatalabbak körében dívik, sokszor kiváltva – de nem ritkán inkább kiegészítve – az alkoholt.

A drogok ennek nyomán a lázadás szimbólumának minősülnek, közben pedig sokakat tesznek függővé. Akik aztán pénzükkel egyrészt a helyi dílereket, közvetve pedig a csempészeket, a dél-amerikai, illetve Ázsiában tevékenykedő drogbárókat és -kartelleket gazdagítják.

Ahhoz, hogy a most a figyelem középpontjába került jelenség ellen legalább a siker egy kicsiny szikrájának reményével lehessen fellépni, messze nem elég a közutakon drogos sofőröket hajkurászni – bár persze erre is szükség van, akárcsak az ittas vezetők kiszűrésére és megbüntetésére.

Azonban az aggasztó adatok azt mutatják, hogy a megelőzésre is egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

És itt most nem csupán arról van szó, hogy az iskolákban a pedagógusok vagy a meghívott szakértők felemelt mutatóujjal értekeznek a kábítószerek fölötte ártalmas voltáról, ez ugyanis nagyjából annyit ér, mint halottnak az aszpirin.

Nem lehet megspórolni azt, hogy a hatóságokat fokozottan felkészítsék a kábítószerellenes küzdelemre. A legfőbb cél a csempészútvonalak felderítése és a csempész-, illetve terjesztőhálózatok felszámolása kell hogy legyen, ehhez pedig nem kevés anyagi ráfordítás és kellő számú, alaposan felszerelt és kiképzett szakember szükséges.

Ehhez természetesen fokozni kell az ellenőrzéseket azokon a helyszíneken, ahol a dílerek az árut teríthetik. Ebbe minden szórakozóhely beletartozik, de sajnos az iskolák, egyetemek is.

A kemény drogok ellen kíméletlen hajtóvadászatot kell indítani, ugyanakkor az enyhébbnek tartott kábítószerek sem veszélytelenek. Az áldozatnak ugyanis gyakorlatilag mindegy, hogy kokaint vagy „csak” valamilyen herbált vagy dizájnerdrogot fogyasztott az ámokfutó, aki csatornafedő nagyságúra tágult pupillákkal, párhuzamos valóságban élve megnyomorítja vagy egyenesen megöli.

És ugyan gyakran fölmerül az az érv, hogy a kábítószer fogyasztását nem kriminalizálni kell, hanem megelőzni és megfelelő terápiával lehetővé tenni a függők kigyógyulását, a mostani eset mégiscsak rávilágít arra is, hogy a drogfogyasztók felelőssége is óriási, így valamilyen formában nekik is számon kérhetőnek kell lenniük.

Minderre persze nem biztos, hogy a román rendőri szerveknek megvannak a kellő forrásaik, ezért uniós pénzeket is szükséges erre fordítani, illetve a stratégia kidolgozásához és a szükséges állomány felkészítéséhez igénybe kell venni az ügyben jóval több ismerettel rendelkező nyugati társszervek évtizedes tapasztalatait és támogatását is.

Persze a jóval több áldozatot követelő Colectiv-tragédia után is nagy volt a hatósági felbuzdulás, de néhány bezárt szórakozóhely, illetve a tűzrendészeti szabályok fokozottabb ellenőrzése után a lelkesedés kipukkadt, és a kórházakban sem nőtt lényegesen a súlyos égési sérültek ellátását szolgáló helyek száma.

Ennek nyomán könnyen előfordulhat, hogy a mostani ellenőrzési láz is hamar elül, és nem sok minden változik.

Pedig a kábítószer-fogyasztás súlyos kockázatot jelent. Hiszen már a mostani tragikus eset is jelzi, hogy a kábítószerfüggők nem csupán ön-, hanem közveszélyesek is.