JEGYZET – Választottjaink kellemesen töltik napjaikat: van, aki még be szeretné hozni, amit netán elmulasztott, mások viszont lazán teszik továbbra is a semmit, magabiztosan egy újabb mandátumban. Vagyis jól elvannak.
2016. szeptember 25., 19:132016. szeptember 25., 19:13
Ők ma a felsőbbrendű emberek, sőt, talán vannak köztük olyanok, aki elhiszik: még biológiai szempontból sem úgy működnek, mint az egyszerű halandók. Vagy már egyenesen a halhatatlanságot beszélik be maguknak?! Ezen sem csodálkoznék.
Alig kezdődött meg az új parlamenti évad, a választottak legek legjei, a szenátorok, olyan játékokba kezdtek, amilyet legföljebb a dörzsöltséggel még alig ismerkedő kis elsősök tesznek, a nagyobbacskáknak már több eszük van. Történt, hogy a tanügyi bizottságból kikerült egy irat, ami megtorpedózná az iskolavezetőség politikamentesítésének kezdeményezését. Azt gondolhatták, nem veszi észre senki, de nem ez történt: elég nagy port kavart. A bizottság elnöke, a többszörösen is volt tanügyminiszter asszony, aki egy-egy elfajuló tévévitában azzal húzza ki magát, hogy a felsőoktatási vezetők tudós körében nem szokott ilyesfajta hanghoz, most viszont hápogott, ötölt-hatolt, állította, mit sem tud az egészről. Nem írt alá semmit, a papíron díszelgő kézjegy ki tudja, hogy került oda.
Az ellenpárt máris perrel fenyegetőzött, végül egy szemfényvesztő oldhatta meg a dolgot: a papír már nem téma, és állítólag folytatják a megkezdett újfajta igazgatói vizsgák előkészítését. De lehet, hogy a lassan országossá dagadó, újabb mentelmi jog megvonását elakasztó botrány seperte le az asztalról. A „nemzeti érdek” egyensúlya miatt kreált fantompárt vezetője, aki belügyérsége alatt még a borbélyhoz és az esti kisfröccsre is védőőrizettel szirénáztatta magát, pórul járt, mert az eső miatt a felvezető motorosok egyike beleborult egy jelöletlen gödörbe, és szörnyethalt. Próbálták elfelejtetni az ügyet, de az őkelme urizálása miatt gyermeküket elvesztő szülők nem hagyják magukat. A vizsgálathoz kellene a többi szenátor beleegyezése, akik viszont ugyanúgy kimentették a szigorúan igazságosra mángált szemöldökű, békében tábornokká avanzsált hadfit, mint a többi hozzá közel álló hasonszőrűt.
Ráadásul a morcságot derűre váltott képpel azt mondta: őt nem is lehet gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolni, mert csak üldögélt az autója hátsó fertályán. A gödör a hibás. A közvélemény erre már besokallt, több városban is utcára vonultak, s a haragjuk egyre nő. A választások meg egyre közelednek: maholnap december lesz.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
szóljon hozzá!