A szabadság kezdőrúgása

Most mégis itt tartunk: pénteken este elrajtol az egy évvel elhalasztott, még mindig járványkörülmények között megrendezett Eb, amelyen az immár az olasz Marco Rossi edzette magyar nemzeti tizenegy is részt vesz. A mostani kontinensviadal esetében nemcsak az egyéves „késés” újdonság, hanem az is, hogy most tényleg szinte az összes európaié a megmérettetés. Hiszen tizenegy ország között „szórták szét” a meccseket, hogy ezáltal minél több emberhez kerüljön elérhető közelségbe az Eb. Így aztán a románok legalább azzal vigasztalódhatnak, hogy Eb-mérkőzéseket láthatnak Bukarestben, ha már hazájuk azon két rendező ország egyike lett, amely nemzeti tizenegye nem jutott ki a megmérettetésre.

Magyar szempontból viszont nem csupán annak örülhetünk, hogy a két éve újjáépített budapesti Puskás Arénában is Eb-meccsek lesznek, hanem annak is, hogy ezek közül kettőt a magyar nemzeti tizenegy játszik. Ez óriási teljesítmény, hiszen a piros-fehér-zöldek zsinórban második alkalommal vannak jelen a kontinensviadalon. A teljesítmény mindenképpen megsüvegelendő még úgy is, hogy ezúttal is „csupán” pótselejtezőn sikerült kivívni a részvételt. Úgy tűnhet viszont, hogy a szerencse ezzel már el is pártolt Szalaiéktól, hiszen az Eb-kijutást érő gólt szerző, világszinten is jegyzett reménység, Szoboszlai Dominik sérülése miatt nem lehet ott a tornán. Pedig nagy szükség lenne rá, hiszen az F csoportban Magyarországra Portugália, Franciaország és Németország vár, vagyis az Eb- és a vb-címvédő, valamint egy többszörös Európa- és világbajnok együttes. Nagy reményekre ez sajnos nem jogosít, de a jó játék, a küzdeni akarás és a tisztes helytállás így is minimális elvárás Rossi tanítványaival szemben. Arról nem is beszélve, hogy – a labdarúgás gigászai ide vagy oda – az ellenfél is kifoghat rosszabb napot, így akár egy-két pont is megcsíphető.

Mindeközben több tényező is bizonyítja, hogy a sportesemény nem a világtól elszigetelten zajlik: a politika is utat talál a foci európai ünnepéhez. Az ukránok és oroszok közötti viszonyt tovább mérgesíti, hogy az ukrán válogatott mezén Ukrajna térképe is szerepel, rajta a Krím félszigettel, amely az oroszok szerint – és de facto – jelenleg már az övék, míg az ukránok – és a nemzetközi közösség – továbbra is ukrán területként tekint rá. Remélhetőleg mindez nem nyomja majd rá a bélyegét az Eb-re.

És sajnos nem maradt mentes az Egyesült Államokból indult Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) mozgalom hullámaitól sem: miközben az angolok azzal akarnak haladónak tűnni, hogy a mozgalom amerikai hívei által a sporteseményekre bevitt gyakorlat szerint letérdelnek a meccsek előtt, a magyar válogatott éppen azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy, alkalmazkodva a FIFA és az UEFA által is vallott elvekhez, miszerint a politikát lehetőség szerint távol kell tartani a sporttól, nem hajlandó lefeküdni – vagyis letérdelni – a vitatott mozgalomnak. Ami nem azt jelenti, hogy elutasítja a feketék egyenjogúságát – csakhogy ez elsősorban amerikai probléma. Másrészt az egyenjogúságért nem térdelni kell, hanem konkrét intézkedésekkel megvalósítani ott, ahol a probléma létezik.

Az európai térdelgetés már csak azért is különösen visszás, mert a jól hangzó név mögött valójában egy olyan mozgalom rejtőzik, amely szélsőbalba hajló ideológiát hirdetve, utcai zavargásokkal, erőszakkal és nem utolsósorban fehérellenes rasszizmussal operál – nem véletlen, hogy bírálói szerint a név rövidítése – BLM – a követők magatartása miatt a Burn, Loot and Murder (vagyis Gyújtogass, fosztogass és gyilkolj!) rövidítéseként is használható. Így abban is csak reménykedhetünk, hogy a torna hangulata ezt sem sínyli majd meg. Amit viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, az a koronavírus-világjárvány, ami miatt egy évet kellett halasztani az eseményt. A stadionokban sok helyen most is csak korlátozott számban lehetnek ott a nézők, a távolságtartási és higiéniai szabályok továbbra is kötelezőek, a vírustesztek pedig a napi rutin részét jelentik.

Mégis, az a tény, hogy idén már meg lehet tartani az Eb-t, azt jelzi, hogy talán mégiscsak sikerül úrrá lenni a járványon. A péntek esti kezdőrúgás így nem csupán a bajnoki serleg magasba emeléséig tartó kontinensviadal első mozzanatát jelzi, hanem remélhetőleg azt is, hogy lassan a szabadság és a normalitás állapota is visszatér.