• Vélemény

Ha a különböző román véleményformálók kommentárjaiból indulnánk ki, akár még az áttörés reményével kecsegtető látogatásnak is nevezhetnénk Klaus Johannis keddi székelyföldi körútjának tapasztalatait.

Fején találta a szöget az államelnök, amikor eddigi hallgatag stílusától eltérően, látszólagos nyugalmát is félretéve, kissé ingerülten vágta oda az épp más miniszterelnökkel újratöltött kormánynak, hogy ideje volna véget vetni a pénzügyi ugrabugrának.

Ismét csak megmutatta a PSD–ALDE-koalíció, hogy miközben gazdasági téren irreálisnál irreálisabb ötletekkel áll elő, az államháztartás számára pozitív eredményekkel kecsegtető javaslatokat szilárd magabiztossággal képes lesöpörni az asztalról.

Románia és a fekete-tengeri térség eddigi legnagyobb hadgyakorlata zajlik az országban annak a katonai akciónak a keretében, amelynek során 25 ezer katonát és több ezer harci eszközt vonultatnak fel három NATO-tagállam területén.

Csatlakozom azokhoz, akik szerint nagyon szigorú törvénnyel lehetne meggátolni az eszement ígérgetést.

A hála nem politikai kategória – sokadszor bizonyosodott be ez azt követően, hogy Klaus Johannis, a német származású, de magát hivatalosan román nemzetiségűnek mondó jelölt a magyarok szavazatainak köszönhetően megnyerte a 2014-es elnökválasztást.

Klaus Johannis nyugodt lehet: egy államfőnek bármilyen körülmények között kijár a tisztelet, a legendás székely vendégszeretet pedig szintén garanciát jelent arra, hogy nem érik kellemetlen meglepetések Hargita és Kovászna megyei látogatása során.

Biztosan akadnak, akik jó eredménynek tekintik, hogy a végleges adatok szerint az érettségizők 72,9 százaléka érte el a 6-os fölötti átlagot, és persze olyanok is, akik erre legyintenek.

Ha csökkent is az intenzitása, nem akar megszűnni a több mint hét és fél évvel ezelőtti „baráti” összejövetel körüli hullámverés.

Egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a 2009-es elnökválasztáson állítólag elkövetett választási csalás kivizsgálására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságnak valójában egyetlen célja van: Laura Codruţa Kövesinek a „kilövése.”

A román politikusokat időnként a hatalmába keríti egyfajta forradalmi láz, és ilyenkor merészebb – máshol unortodoxnak mondott – kezdeményezéseket is nyíltan fel mernek vállalni.

Mielőtt alámerülnénk ebbe a váratlan meglepetésektől sem mentes témába, szeretném felhívni a figyelmet, hogy a cím semmiképpen sem tévesztendő össze a betyárbecsülettel.

Ha valaki komolyan azt gondolta volna, hogy Trump az oroszok embere, a csütörtöki varsói események nem ezt a forgatókönyvet látszanak beigazolni.

Ma, a 21. században, a civilizáció csúcsán díszelgő Európai Unió egyik tagállamának számtalan településén rettegésben élnek az emberek.

Felülnézetből már maga az bizakodásra ad okot, hogy a tantervek megvannak, és akár kész lesznek a tankönyvek, akár nem, ősszel a magyar ötödikeseknek már nem a románok számára írt anyag első leckéjén, a nehéz Mircea Eliade-szövegen kell átrágniuk magukat.

Megtörtént másodszorra is, ami csak egyszer, háromszázötvenhárom éve: Zrínyi Miklós a vadkannal vívott közelharc után az idei magyar nyelv és irodalom írásbeli érettségi vizsgán is csatát vesztett.

Az égvilágon semmi kivetnivaló nincs abban, ha egy igazságügy-miniszter kezdeményezésére a bírák és ügyészek szakmai felügyelete vizsgálatot indít egy adott ügyészség tevékenységének kiértékelésére.

A világ – legalábbis szűk térségünk – legröhejesebb és sajnos egyben legtöbb kárt okozó kormánypártjaként vonulhat be a Szociáldemokrata Párt (PSD) a történelembe.