• Vélemény

A román politika és az igazságszolgáltatás viszonyát talán mindennél jobban tükrözi a bukaresti főügyészség előtt éppen húsz évvel ezelőtt lezajlott, archív felvételeken máig fennmaradt jelenet.

Egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani, hogy milyen következményekkel jár majd 2018-ban a kormány által a múlt héten egy sürgősségi kormányrendelet elfogadásával kirobbantott „fiskális forradalom”, de az elmúlt időszak történései azt súgják, nincs okunk hurráoptimizmusra.

Ez a dicstelen évforduló is elérkezett: száz év telt el azóta, hogy a Lenin vezette bolsevik szekta a julián naptár szerinti akkori orosz időszámítás szerint október végén – valójában már november 7-én – fegyveres puccsal magához ragadta a hatalmat Szentpétervárott.

Miközben a kisebbségellenes nyilvánulások felmérhetetlen károkat okoznak a magyar–román együttélést rendezni kívánó törekvéseknek, legalább annyira kiismerhetetlen a „hatótávolságuk” azoknak a felvilágosító sugaraknak, amelyek forrása a kölcsönös megértés és tisztelet.

Meredek kijelentést eresztett meg újfent Liviu Pop oktatási miniszter: a bársonyszéket laza mozdulattal képzeletbeli tanári katedra mögé tolta, pedagógusi szerepbe bújt, és „felülnézetből” hetes osztályzatúra taksálta az oktatási rendszert.

Ha valaki rászánná magát Gounod operájának, a Faustnak a korszerűsítésére, Mefisztó híres áriája biztosan nem úgy kezdődne, hogy „Eladó az egész világ”, hanem hogy „Kölcsönvehető a világ”.

Nem feltétlenül kellett szakmabelinek lenni ahhoz, hogy az ember felháborodjék azon, ahogy a román média tálalta két hónappal ezelőtt a köztudatba „kauflandos-miccses” történetként bevonult botrányt.

Lehet-e érv az anyagiak hiánya a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen egy olyan városban, ahol elegendő magyar él ahhoz, hogy a rendszerváltás után immár több ízben is sikerült polgármesterré választani az RMDSZ jelöltjét?

A jelek szerint Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök továbbra sem tudja feldolgozni, hogy a magyar társadalom többsége az elmúlt nyolc-tíz évben markánsan kinyilvánította: nem kér belőle és „nemzetboldogító" politikájából.

Ember legyen a talpán, aki követni tudja a Tudose-kormány adópolitikai agymenéseit. Mert terveknek igen nehéz nevezni az elmúlt hónapokban egyre-másra felmerülő ötleteket.

Túlnyomórészt kishitű, élcelődő szurkolói hozzászólások árasztották el a vezető internetes sportoldalakat, miután a Magyar Labdarúgó-szövetség megnevezte az új szövetségi kapitányt.

Sajnos nem először jött olyan hír, hogy kirándulás közben az egyik lelkes fiatal épp a sziklaszirt szélén akarta megörökíteni huncut fintorát, de a mókázó beállítás közben elfeledkezett magáról, lépett egyet hátra, és lezuhant.

A kocka most már végképp el van vetve Katalóniában, miután a barcelonai parlament kihirdette a tartomány függetlenségét.

Hogy gondoltak-e a minden valószínűség szerint bekövetkezendő böjtjére annak az intézkedésnek a lelkes megszavazásakor, miszerint minden helyhatóság saját kénye-kedve és feje szerint osztogatja beosztottjainak a fizetését, nem tudom.

Tizennyolc éves a Krónika. Bár jól nevelt ember nem szívesen ünnepelteti magát, a jelképes évfordulónak számító születésnap mindenképp megér egy misét.

Régi-új adópolitikai intézkedéseket jelentettek be a román kormány illetékesei, akik azzal a felkiáltással igyekeznek meggyőzni a lakosságot elképzeléseik fenntarthatóságáról, hogy jobban teszi, ha nekik hisz, nem pedig a számoknak.

Kolozsvári kilencedikesek az iskola falain kívül, egy klubban szerveznek gólyabált, ahol megrendezett kis „próbán” kell átesniük: a lányok a fiúk elé térdelve mímelnek orális szexet.

Vegyes érzelmeket kiváltó nyilatkozattal fordult a romániai magyarokhoz Lucian Romaşcanu művelődési miniszter.