Bálint Eszter
2017. november 12., 23:262017. november 12., 23:28
2017. november 12., 23:262017. november 12., 23:28
Egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani, hogy milyen következményekkel jár majd 2018-ban a kormány által a múlt héten egy sürgősségi kormányrendelet elfogadásával kirobbantott „fiskális forradalom”, de az elmúlt időszak történései azt súgják, nincs okunk hurráoptimizmusra.
Munkavállalóként a legjobb hír számunkra, hogy a mostani 16 százalékról 10 százalékra tervezi csökkenteni a szociálliberális kormány a jövedelemadót, illetve 1900 lejre nő a minimálbér bruttó értéke.
De csak első ránézésre hangzanak jól ezek az intézkedések, minden jótékony hatásuktól megfosztja ugyanis őket a társadalombiztosítási hozzájárulás terhének az alkalmazottakra történő átruházása, úgyhogy nem kell majd túl sokat agyalnunk azon, hogy mire költjük a pluszösszegeket, sőt inkább drukkolnunk kell, hogy a munkáltatók ne éljenek vissza a helyzetükkel, és nehogy sokan még kevesebbet vigyenek haza, mint jelenleg.
Sok cég számára rossz hír ugyanakkor, hogy a kormány egymillió euróra emelte azt a küszöböt, ami alatt nem társasági adót kell fizetni, hanem az üzleti forgalom után kell adózni – ugyan vannak olyan ágazatok, ahol kifejezetten előnyös az új adórendszer, annak viszont szerintünk senki sem örül, hogy így adót kell fizetni a beruházásokra, fejlesztésekre visszaforgatott jövedelem után is.
A cégek számára viszont jó hírt is hozott a sürgősségi kormányrendelet, a több hónapja meglebegtetett áfamegosztás ugyanis januártól nem lesz kötelező érvényű mindenkire nézve, csak a csődeljárás alatt álló cégekre, meg a rossz áfafizetőkre, így legalább nem kell szinte egyik napról a másikra átállni egy új és bonyolult mechanizmusra, ami ráadásul cash flow nélkül hagyná a vállalatokat.
Az üzleti szféra nem nézi viszont jó szemmel a szolidaritási adó helyett kitalált, 2,25 százalékos munkabiztosítási adót sem. A minimális gyermekgondozási díj 17 lejes emelése pedig biztos nem fogja növelni a gyermekvállalási kedvet.
A nyugdíjasoknak van talán a legtöbb okuk az örömre: 640 lejre nő ugyanis a szociális nyugdíj, a nyugdíjpont értéke pedig a jelenlegi 1000 lej után 1100 lej lesz 2018. július elsejétől, ahogyan az a kampányígéretek között is elhangzott. Arról azonban akkor nem volt szó, hogy a jelenleg dolgozók nyugdíjait áldozzák fel a kampányadakozás oltárán, sőt azóta is egyre-másra cáfolták, hogy a magánnyugdíjak államosítása készülne. Márpedig most részben ez történt, hiszen a kötelező magánnyugdíjalapba befolyó összeget 5,1 százalékról 3,7-re csökkenti a „forradalmárkormány”, hogy több folyjon be az állami alapba, ahonnan a mostani nyugdíjasokat fizetik.
Tehát amint az várható volt, megint mi isszuk meg a felelőtlen ígéretek levét, ám ezúttal nemcsak a holnap-holnaputáni kenyérrevalót veszik el tőlünk, hanem nyugdíjas éveink egyetlen biztos jövedelemforrását is megcsapolják. A költségvetés hiánya közben meg egyre mélyül, úgyhogy bele se merünk gondolni abba, hogy mi jöhet még.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Balogh Levente
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Makkay József
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
Balogh Levente
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
szóljon hozzá!