Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
Fotó: unnepikonyvhet.ro
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük. Aztán évekkel később már közösen főzték meg. Akárcsak az emlékeket, a városokat, a mondataikat. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik legemlékezetesebb beszélgetésén Szabó T. Anna és Dragomán György egymás mellett ülve – házastársként, de külön világokból érkezve – meséltek emlékekről, identitásról, városokról, gyerekekről és szövegekről.
2025. június 29., 08:562025. június 29., 08:56
2025. június 29., 13:202025. június 29., 13:20
Amikor Szabó T. Anna Kolozsvárra érkezik, azt mondja: hazajön. De ez nem volt mindig ennyire magától értetődő a szülővárosából családjával együtt a nyolcvanas évek végén Magyarországra áttelepült József Attila-díjas költő, író, műfordító számára.
Az „itthon” és az „otthon” közötti különbségtétel finom magyar nyelvi árnyalata lett a belső visszatérés kulcsa.
Dragomán György író, műfordító nem Kolozsvártól, hanem Marosvásárhelytől búcsúzott hosszabban – fájdalmasabban. Ő 13 évesen tudta meg, hogy el fognak költözni, de csak két évvel később jött meg az útlevél. Ezalatt a várakozással teli, feszültséggel átszőtt idő alatt kezdett el „kifelé figyelni”: megjegyezte az utcákat, házakat, kapukat, mint egy belső térképet. Egy titkos játékot játszott, amelynek tétje az volt, hogy el ne felejtsen semmit. És mire végül elment, már az egész várost vitte magával – azt a várost, ami abban a pillanatban meg is szűnt, hogy ő már nem volt ott többé.
A városokról – Vásárhelyről, Kolozsvárról, Szombathelyről, Budapestről – személyes és irodalmi módon is beszéltek. Szabó T. Anna talán még adós a Kolozsvár-regénnyel, szintén József Attila-díjas férje számára Vásárhely emlékezete több regényében is jelen van – igaz, sokszor más néven, más alakban.
A családi kapcsolatok régebbre nyúlnak vissza, mint a házasság. Szabó T. Anna nagyapja volt az a nyelvészprofesszor, akinek a szigorúsága miatt Dragomán György édesanyja végül nem tudta megszerezni a doktori fokozatát. Egy másik generáció kudarca, amit a következő – akarva-akaratlanul – jóváír. A két kamasz találkozása óta együtt írnak, olvasnak, élnek. Már egészen korán érezték, hogy ez nem pusztán szerelem, hanem közös történet.
Elviccelik Dragomán maximalizmusát, leszögezve, hogy a tökéletességre való törekvés nemcsak az írásban, hanem a hagymavágásban is tetten érhető otthonukban.
A beszélgetés során apaság és anyaság kérdését sem kerülték meg. Dragomán a gyerekekkel együtt élve dolgozott – volt, hogy a sapka jelezte: most „mondatban van”, és nem szabad megszólítani. Így tanulták meg a fiúk, mikor lehet és mikor nem lehet közbeavatkozni. De ő maga is tudja, az apaságról még nem írt eleget: bár majdnem minden szövegében ott vannak az apák és fiúk, saját apjának alakját sosem dolgozta még fel igazán.
A végén még az is kiderült: van egy soha meg nem jelentett forgatókönyv is, vívós kalandregény karddal és Szondi két apródjával – valamikor gyerekregény lehet belőle. De addig is maradnak a közös történetek, a főzés, a viták, a sapka, a mondatok, és a tudat, hogy amit egyikük tud, azt a másik is.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.
Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb elismeréseket a vasárnap este zárult, 31. nagybányai ATELIER fesztiválon.
Az év leghosszabb napján, június 21-én, szombaton ünnepli számos erdélyi, székelyföldi közgyűjtemény a Múzeumok Éjszakáját.
Több száz film, köztük több mint egy tucat magyar alkotás volt látható az elmúlt napokban Kolozsváron. A 24. TIFF magyar kínálatáról, filmforgatásról, fesztiválélményekről Zágoni Bálint főszervezővel és Bántó Csaba operatőrrel beszélgettünk.
A marosvásárhelyi Rocksuli falai között egy különleges, olykor vándorló kiállítás idézi meg az erdélyi magyar rock- és könnyűzene háttérbe szorított múltját. Hints Zoltán, a Rocksuli igazgatója a kezdeményezés hátteréről, terviekről beszélt.
Születésnaposait ünnepelte a sepsiszentgyörgyi Tamás Áron Színház, amelynek társulata felköszöntötte két rangidős színművészét: a 90 éves László Károlyt és a 70 éves Debreczi Kálmánt.
Látogatottsági adatok
1 hozzászólás