Balogh Levente

Balogh Levente

Gyurcsány jogfosztó kampánya és a nemzeti minimum

2017. november 03., 09:34

2017. november 03., 09:34

A jelek szerint Gyurcsány Ferenc egykori szocialista miniszterelnök továbbra sem tudja feldolgozni, hogy a magyar társadalom többsége az elmúlt nyolc-tíz évben markánsan kinyilvánította: nem kér belőle és „nemzetboldogító" politikájából.

Persze az, hogy egy politikus – ha mégoly bukott is – szeretne ismét megkapaszkodni, és az ország sorsát befolyásoló tényezővé válni, érthető, hiszen ha erre tette fel az életét, akár még dicséretesnek is nevezhetnénk a kitartását.

Már amennyiben képes lenne legalább egy kicsit túllépni a saját árnyékán, és igazi ellenzéki politikusként érdemi, gazdaság- vagy társadalompolitikai alternatívákkal előállni a jelenlegi kormány politikájával szemben. Ő azonban a jelek szerint leragadt 2004-ben, a kettős állampolgárság elleni kampány szintjén, így most ismét csak a határon túliak ellen próbálja uszítani csekély számú hívét, arra számítva, hogy az irigységre apellálva más pártok szimpatizánsait is meg tudja szólítani.

A volt kormányfő ugyanis aláírás-gyűjtési akciót kezdeményez annak érdekében, hogy megvonják a határon túli magyaroktól a választójogot, arra hivatkozva, hogy ne szavazhassanak azok, akik soha nem éltek Magyarországon, így nem viselik szavazatuk következményeit.

A téma kapcsán akár még lehetne is vitázni a különböző nemzetkoncepciókról, arról, miért tekintik ma egyesek az államnemzetet – vagyis a nemzetet kizárólag egy ország határain belül élő állampolgárok összességének tekintő koncepciót – elsődlegesnek a kultúrnemzettel – vagyis azon felfogással, amely szerint egy nemzet tagjait nem feltétlenül csupán a közös állampolgárság köti össze – szemben.

Csakhogy efölött az idő már ítéletet mondott, hiszen a könnyített honosítás bevezetése nyomán ma tulajdonképpen megvalósulóban van a két koncepció szintézise, amely szerint a Magyarország határain kívül élő magyarokat a magyar állampolgárság révén is igyekeznek az anyaországhoz kapcsolni. A Gyurcsány-féle felvetés most ezen a téren próbál meg visszalépést elérni.

Lehetne értelmes vitát folytatni arról, mennyiben jogosult olyasvalaki szavazni a magyarországi választásokon, aki nem is él Magyarországon. Csakhogy „a külhoni magyar ne szóljon bele a magyarországiak életébe" felvetéssel szemben mindig rá lehet mutatni, hogy ha egy budapesti születésű magyar állampolgár már tíz éve életvitelszerűen Londonban él, akkor neki miért lehet beleszólása? Erre lehet válasz az, hogy azért, mert az ő családtagjait közvetlenül érintik a döntések – csakhogy ma már alig akad olyan határon túli magyar, akinek ne lennének Magyarországon rokonai.

A DK-elnök kezdeményezése mögött egyrészt továbbra is ott van a klasszikus liberalizmussal már régóta köszönőviszonyban sem levő magyar szélsőballiberálisok torz koncepciója a „modernségről", „a felvilágosultságról" és az „európaiságról", amely értelmében a nemzet eleve valami avítt, idejétmúlt dolog, amin egy modern értelemben vett európéernek orrát befogva illik túllépnie. Ugyanakkor ezen életidegen, doktriner – és a valóság által mindig megcáfolt - megközelítés mellett a hideg, gonosz számítás is ott rejtőzik. 2004-ben ugyan az „igen" szavazatok győztek, de egyrészt nem olyan mértékben, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás érvényes legyen, másrészt a nemek aránya meglehetősen nagy volt.

Gyurcsány valószínűleg arra számít, hogy a magyarországiak jelentős része még ma is úgy tekint a határon túli magyarokra, mint 13 évvel ezelőtt – idegenként, kívülállóként, aki potenciális veszélyt jelenthet az életszínvonalára. Ezért arra játszik, hogy ezen ellenérzések felmelegítésével, felkorbácsolásával tematizálja a közbeszédet, és növelje támogatóinak táborát.

Nem akarjuk a naivat játszani, és tudjuk, hogy a politikán nem érdemes a moralitást számon kérni, de azért végiggondolásra javasolnánk azt a kérdést, hogy vajon mekkora sportértéke van a határon túl élő, anyanyelvhasználatukban, anyanyelvi oktatásukban folyamatos korlátokba ütköző, azokért folyamatosan küzdeni kényszerülő magyarok elleni gyűlöletkeltésnek?

Milyen vezető válna abból a politikusból, aki továbbra is csupán abban látja a politikai tőkekovácsolás lehetőségét, ha éket ver az anyaországi és az elszakított nemzetrészek közé?
Gyurcsány Ferenc mostani kampánya is azt jelzi: érdemes lenne végre tényleg kidolgozni valamilyen összmagyar nemzeti minimumot. Amelynek egyik alapja az lenne, hogy az anyaországi pártok nem teszik a választási kampány részévé az amúgy is sok helyen komoly nehézségekkel küzdő határon túli magyarok kérdését, nem akarják napirendre tűzni, hogy az utódállamokban amúgy is gyakran jogfosztás sújtotta közösségek tagjaitól már az anyaország is jogokat vegyen el.

Ez nem jelenti azt, hogy a kampányban semmilyen formában nem eshet szó róluk, hiszen bármely párt bármikor kampányolhat a körükben, abban reménykedve, hogy megszerzi a szavazataikat. Persze tudjuk: Gyurcsány a 2004-es uszítókampány óta nagyon jól tudja, hogy néhány, ideológiai alapon elvakult hívén kívül más sohasem húzná be az x-et a pártja mellé a határon túl. Ezért is zárná ki a határon túliakat a választópolgárok közül, hogy más párt se kaphassa meg a voksukat.

Ez azonban legyen az ő baja. Aki képtelen elfogadni a nemzeti minimumot, az magára vessen. És viselje a következményeit.

 

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Makkay József

Makkay József

Magyarok román pártszínekben

Nehéz választási kampányon és szavazáson vagyunk túl. Nem csak azért, mert félő volt, hogy az RMDSZ nem lépi át az ötszázalékos választási küszöböt, hanem a román pártok keresztül-kasul Erdélyben magyar jelölteket is indítottak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Választások közel és távol

Sajátos együttállás: vasárnap egyszerre szavazhatunk arról, hogy kik képviseljék az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösséget a legalacsonyabb – azaz önkormányzati – és a legmagasabb – vagyis európai parlamenti – szinten.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nem bízom benne, tehát rá szavazok

A romániai polgárok alapvetően egy félvak macskát se bíznának rá a politikusaikra, de valamiért mégis leszavaznak rájuk – legalábbis ez szűrhető le a legfrissebb közvélemény-kutatásokból.

Makkay József

Makkay József

Már csak ingyen sör kell!

Választások előtti árszabályozási lázban él a román kormánykoalíció, hogy valahogy meggyőzze a politikából kiábrándult tömegeket, menjenek el szavazni, és rájuk voksoljanak. Az elszabadult élelmiszerárak ugyanis sok jót nem ígérnek.

Balogh Levente

Balogh Levente

Pisztolydemokrácia

Egy demokratikus országban sokféleképpen ki lehet nyilvánítani egy kormány politikájával szembeni elégedetlenséget – Szlovákiában úgy döntöttek, hogy a lehető legbrutálisabban, a hivatalban levő miniszterelnök lelövésével jelzik a „kifogásaikat”.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Lendületet adni a vén Európának

Egyre-másra látnak napvilágot a választások közeledtével a közvélemény-kutatások, amelyekben a társadalomnak a különböző intézményekhez, pártokhoz, jelenségekhez, és persze magához a szavazási aktushoz való viszonyulását mérik.

Tóth Gödri Iringó

Tóth Gödri Iringó

Értenek minket a nagyvilágban?

A francia Riviérán, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál idején a szupermarketben sorban állva vizslattam a pénztárnál előttem állók kosarát: három férfi néhány olcsó sörrel.