Rendszerváltás az erdélyi magyar politikában a 2008-as választási év tükrében.
Tizennyolc évet kellett várni ahhoz, hogy az erdélyi magyarok számára immár ne csak az egység és a mandátumszerzés, de a demokrácia nélkülözhetetlen eleme, a politikai pluralizmus is kézzelfoghatóvá váljon. A Magyar Polgári Párt bejegyzésével lehetőség nyílik arra, hogy azok is a politikai közélet hivatalos színpadára léphessenek, akik az RMDSZ-t már nem tartják az...
Premier plán
Több fórumon is elhangzott már, hogy az írásunk megjelenésének idején már javában zajló 39. Magyar Filmszemle egyfajta mérföldkőnek számít az erdélyi magyar filmgyártás számára. A hazai filmesek ugyanis a szemle minden versenykategóriájában képviseltetik magukat. A dokumentumfilmek „piacán” az erdélyi rendezők mindig is inkább jelen voltak: idén ebben a kategóriában Bálint Arthur Poros öltöny című filmje versenyez.
Ha Ön véletlenül, azaz by any chance, ahogy a szakmában mondják, vagyis mondjuk, angoltanár, és ezt a munkát szívéből nem szereti (kockázatos volna „utálni”-t mondani, működik a szupersztíciófaktor, még elveszítjük ezt a nyomorult állást is!), hasznosnak fogja találni az alább olvasható kalandokat és jó tanácsokat.
A november 25-i európai parlamenti választások nyomán, amely közel 60–40 százalékos szavazatmegoszlást eredményezett az RMDSZ–Tőkés László választási párharcban, meglehetősen egyértelművé vált, hogy véget ért egy korszak az erdélyi magyarság politikatörténetében. E korszakot az RMDSZ sikeres integrációs, majd hegemóniaépítő politikája jellemezte, és fogalmilag az egységparadigma korszakaként ragadhatjuk meg. Az egységparadigma lebomlása súlyos...
EP-választás utáni pillanatkép
A 2007. november 25-i EP-választásokon részt vevő erdélyi magyar szavazók az 1989-es rendszerváltás óta először élhettek országos szinten a választás szabadságával, ugyanis az eddigi – a megszokás hatalmával bíró – gyakorlattal ellentétben szavazatukat nemcsak az RMDSZ jelöltlistájára adhatták le, hanem a független jelöltként induló, de a Szövetségen kívüli és helyenként belüli ellenzék támogatását élvező...
Könyvespolc
Huszonkét, kidolgozottan feltérképezhetetlen, kiszámítottan mértékegység nélküli térbe helyezett, egymáshoz mágnesezett szilánkokból felépülő történettel kínálja az olvasót Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni című novelláskötetében.
Egy csendes ember keresett meg a napokban. Sokáig ült velem szemben szótlanul, míg végül rászánta magát a beszédre. Szaporán és halkan peregtek a szavak a szájából:
– Látom, önt elszomorítja, hogy manapság egyre több, hajdan feddhetetlennek hitt közéleti személyiségről derül ki, hogy a Securitate besúgója volt. Sajnos, nem kivétel ez alól az 1990 előtti erdélyi magyar irodalom sem. Ha ebben az ütemben haladunk, hamarosan két csoportra oszthatjuk e...
Bölöni Domokos tud valamit. Tudja, hogy az irodalom nem olyan fontos dolog, de azért mégis; mint ahogy azt is, hogy az íróságot nem jó túl komolyan venni, mert abból baj lesz. Ezt szem előtt tartva írta meg terítéken lévő kisprózakötetét, s nem is lett baj belőle. Egyéb azonban igen.
Ahol lopnak, ott nagy baj nem lehet. Ezt Krieg mondta, a fehér sapkás bokszoló, akit nem a törött orráról, megtépázott füléről vagy a bokáján díszelgő harcikutya-fogsor-nyomokról lehet legkönnyebben felismerni, ha a kocsma bárpultjánál üldögél, hanem azokról az aranyköpésekről, még pontosabban: gyémánt-csillogású mondatokról, melyeket húszperces időközönként ereget ki foga kerítésén.
Csutak István amúgy követnivaló igényei közül eszmefuttatásának egyetlen konkrétuma úgy lóg ki, mint a lóláb ama bizonyos köpenyeg alól. Azt a lehetőséget seperné ki a székelység köztudatából, amely egyetlen tényleges mozgósítóként működik ma is.
„Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak. A bátraknak kiáltok hát, a harcolni akaróknak,
a kötelességtudóknak; a látniakaróknak, az előrenézőknek. Álljanak elő, ne szégyenkezzenek, ne aludjanak, ne duzzogjanak. Az Élet nem vár; az Élet rohan. Kiáltó szómmal ezt kiáltom!”
(Kós Károly: Kiáltó szó)
„Külön sorsnak külön irodalom kell” – írta immár nyolc évtizede Németh László a hirtelen kisebbségivé, nemzetiségivé, határon túlivá vált – tulajdonképpen kényszerhelyzetben születő – irodalmak létjogát és különállóságát hangsúlyozva. A globalizáció (a franciában mondialisation névvel is illetett, magyarban egységesülésnek is nevezhető) folyamata kérdőjelet rajzol a mondat mögé.
Románia uniós tagállammá válása széles körű következményekkel járt a román pénz- és tőkepiaci rendszer tekintetében is. A két évtizeden át az egyszintű bankrendszerhez szokott román állampolgárnak 2007. január elsejétől kezdődően lehetősége nyílik arra, hogy a román hitelintézetek mellett az Európai Unió, illetve az európai gazdasági térség valamely államában honos pénzügyi intézményhez forduljon hitelért – határon átnyúló hitelezés...
Amikor még javában tartott a Kovászna megyei kökösi tábla vitája, több kérdés merült fel bennem. Vajon csak Kökös van a Székelyföld határán? Mi történt volna, ha nem csupán egy ilyen tábla elhelyezése miatt tör ki a botrány, hanem az összes Kovászna és Hargita megyébe be- és kivezető fő- és mellékúton akartak volna az önkormányzatok, civil szervezetek, úgy általában mindenki (vagy legalább majdnem mindenki) azonos táblákat elhelyezni? Mi történt...
Érdeklődéssel olvastam Szakács István Péter Wass Albert születésének századik évfordulójára írt cikkét, a Homokszemcsék, köd és betűket (Krónika, Szempont melléklet, 2008. január 4–6., péntek–vasárnap). A szerző érezhetően sokra tartja tárgyát, meg szeretné védeni az ellene felhozott vádak ellen, amit a maga módján meg is tesz. A stílus, ha olykor keserű is, végig higgadt marad: nem a más befeketítése révén védi meg Wasst.
Látogatottsági adatok