2008 – a rendszerváltás vagy a restauráció éve?

A többséghez képest közel másfélszeres magyar mobilizációnak köszönhetõen, mely minden bizonnyal a választás szabadságával magyarázható, mindkét tábornak sikerült elérni a kitûzött célt: a független jelölt mellett az RMDSZ két jelöltje is EP-mandátumhoz jutott. Az eredmény sommás, de találó értékelése, amely a verseny utáni közérzetet tükrözi: a Tõkés-csapat szép sikert aratott, és az RMDSZ sem veszített. Mondhatni kegyelmi állapot: az egység hiányából egyenesen következõ „nemzethalál\" rémképével riogatott közösség komoly „trauma\" nélkül esett át a demokratikus társadalmakban megszokott politikai pluralizmus elsõ ilyetén éles megnyilvánulásán. A tragikus végkifejlet – „erdélyi magyarságunk képviselet nélkül marad\" – tehát elmaradt, az eredmény viszont végre számszerûsítette a táborok támogatottságát, illetve bázisuk területi megoszlását: az erdélyi magyarok – inkább Erdély interetnikus vidékein élõ – bõ 60 százaléka a Markó Béla nevével fémjelzett politikának szavazott bizalmat, míg a – többségében Székelyföldön, tehát tömbben élõ – szûk 40 százalék a Tõkés László által megjelenített politikai értékrendet és gyakorlatot támogatta.

Bár volt olyan közvélemény-kutatás, ami ezt az arányt megjósolta, igazából kevesen gondolták, hogy a több tekintetben (hálózati infrastruktúra, költségvetés, a tulipánra pecsételés automatizmusa, a végrehajtó tisztségbõl származó lehetõségek stb.) nagyságrenddel nagyobb helyzeti elõnnyel induló RMDSZ-Góliáttól a Dávidként küzdõ püspök ennyi szavazatot képes elhódítani. Az „alternatíva\" sikerét meghatározó fontosabb tényezõk:

– az RMDSZ vezetõi iránti bizalom csökkenése, illetve politikája iránti elégedetlenség növekedése, igény a „változásra\";

– a törvény által megteremtett lehetõség: teljesíthetõ feltételek (százezer támogató aláírás összegyûjtése) mellett egy független jelölt személye által az „alternatíva\" elõször válhatott nemcsak politikai, de választási szereplõvé is;

– a független jelölt emberi és politikai kvalitásai, történelmi szerepe és karizmája, valamint következetes kiállása az autonómia ügye mellett;

– a mind szervezeti formájában, mind eszközeiben széles mezõt átfogó, civil-politikai mozgalmakból és politikai szervezetekbõl álló „ellenzék\", a polgári-nemzeti tábor példás egységbe tömörülése a független jelölt és az általa megjelenített politikai értékrend (program) körül;

– a cselekvési egységet lehetõvé tevõ, a támogató szervezõdések és intézmények különbözõ szervezeti hálózatainak összeillesztésébõl származó sûrû szövetû háló kialakítása, amelynek sikerült felvenni a versenyt az RMDSZ területi, státus- és alapítványi irodáinak jól bejáratott rendszerével;

– az aszimmetrikus erõviszonyokhoz, az egyéni jelölt ismertségéhez és karizmájához igazított kampánystratégia;

és végül, de nem utolsósorban

– a „természetes szövetséges\", a Fidesz-MPSZ és kiemelten annak elnöke – mind a mai napig Erdélyben a „nemzet miniszterelnökeként\" tisztelt –, Orbán Viktor cselekvõ támogatása.

Ezen szempontok azonosítása fontos az elõttünk álló sorozatos választások esélyeinek elemzése, különösen a tavaszi önkormányzati megmérettetés szempontjából, ugyanis a táborok számára az EP-választás eredménye viszonyítási alap az esetleges konkurenciális vagy kooperatív választási stratégia megválasztásához.

RMDSZ-stratégia – ahogyan látszik

Bár a hivatalos propaganda egyértelmû sikerként kommunikálja az EP-választás eredményét, a hangsúlyokból és a gesztusokból a megkönnyebbülés és a gondterheltség egyaránt kiérezhetõ. Miközben a csúcsvezetés megfáradt kreativitással osztja szét a részleges kudarc miatti felelõsséget a területi szervezetek, a belsõ ellenzék, az államelnök, továbbá a néppárti (EPP) testvéralakulat Fidesz között, a stáb már a következõ kampány elemeit rakja össze.

Bár a táboron belül vannak, akik szorgalmazzák a tárgyalások újrakezdését, ennek szándéka nem érhetõ tetten a központi vezetés lépéseiben, amelyek a konfrontatív stratégia irányába mutatnak. A csúcsvezetés értékelése szerint az ellenzéki siker egyedi és megismételhetetlen, mert:

– inkább köszönhetõ Tõkés püspök történelmi szerepébõl eredõ karizmájának, mint a polgári tábor szervezettségének és valós támogatottságának;

– Tõkés László nem lehet jelölt az önkormányzati választásokon, a polgári tábor megosztott, és még mindig nem rendelkezik a választásokon indulni képes szervezeti alternatívával, de ha addig sikerül is bejegyeztetni a Magyar Polgári Pártot, az Szász Jenõ nevéhez kötõdik, akinek integrálóképessége nem hasonlítható a püspökéhez;

– a székelyföldi fiaskó nem az eddigi politika csõdje, hanem szervezési kérdés és mint ilyen, kijavítható.

Ezért az ellenzékkel folytatott tárgyalások nem esedékesek csak az önkormányzati választások után, annak az RMDSZ számára a jelenlegi – 60–40 százalékos – eloszlásnál kedvezõbbnek remélt eredményei alapján. Csak arra kell ügyelni, hogy az országos megegyezés hiányában megyei és helyi képviseletüket kockáztató szórvány-szervezetek vezetõinek segélykiáltásai ne jussanak el a bázishoz, illetve az egyezség elmaradásának felelõsségét minél egyértelmûbben az ellenzék nyakába lehessen varrni.

MPP – a képviseleti monopólium csábítása

A Magyar Polgári Párt bejegyzésével a polgári-nemzeti tábor végre igazi választási játékossá válhat. Úgy tûnik, hogy 2004-es esztendõ történéseivel ellentétben az RMDSZ csúcsvezetõsége sem erõvel, sem eszközökkel nem rendelkezik ennek megakadályozására.

Az MPP bejegyzése körüli transzparenciahiány még írható az igazságszolgáltatási bürokrácia rovására, azonban a további mûködése, a részletes – nem csupán a bíróságnak szánt vázlatos – programalkotás során, de fõleg a jelöltállítási folyamatban bizonyítania kell, hogy valóban képes a polgári tábor demokratikus gyûjtõpártjává válni, azaz integrálni azt a politikai és civil-politikai elitet, amely az EP-választások alatt Tõkés László mellé állt. Ez pedig csak úgy sikerülhet, ha az MPP vezetõi sem a programalkotást, sem a jelöltállítást nem kezelik a párt belügyeként, hanem az egész polgári-nemzeti oldal közügyeként.

Külön kihívást jelent a párt – valószínûleg székelyföldi többségû – vezetõségének összeilleszteni a különbözõ – tömb, szórvány – élethelyzetekbõl eredõ differenciált érdekeket. Míg a tömbvidéken a konfrontatív stratégia megengedhetõ, hiszen itt minden korlát nélkül érvényesülhet a választás szabadsága, addig az interetnikus környezetben, de különösen a szórványvidékeken ez csak részlegesen érvényesíthetõ, anélkül, hogy a magyar képviselet ne gyengüljön. Van-e elegendõ empátia megérteni a másik szempontjait? Lesz-e elegendõ a részben és az egészben egyaránt gondolkodni képes stratéga az MPP környékén?

Egyelõre csak bizonyos érdekazonosság látszik egyes RMDSZ- és MPP-vezetõk között a három választást öszszefüggõ problémaként, tehát csomagban kezelõ szemlélet és megoldáskeresés elutasításában.

Kiegyensúlyozott és hatékony képviselet – közösségi érdek

Szûk pártérdek: a másik tábor legyõzése, képviselõinek kiszorítása, egyhangú és egyszínû képviseleti monopólium, vagyis restauráció, esetleg monopóliumváltás.

Közösségi érdek: a népakarathoz legközelebb álló, kiegyensúlyozott, a sokszínûségbõl eredõ többszólamúság és munkamegosztás elõnyeit kamatoztató, hatékony képviselet. Vagyis szemlélet- és rendszerváltás.

Mindkettõ bekövetkezhet a 2008-as választási év történései során. Jelen gondolatok gazdája, a Tõkés László által megjelenített politikai értékrend iránt elkötelezett, tehát nem független közéleti ember egyértelmûen a második változat mellett teszi le a garast. Ennek megvalósíthatósági feltételei:

– Az RMDSZ-ben hangadóvá válnak, és többségbe kerülnek azok a személyek, akik a magyar képviselet megerõsítése reményében tárgyalást és megegyezést szorgalmaznak.

– Az MPP vezetõiben tudatosodik, hogy a párt bejegyzésével a polgári tábor politikai képviseletének nem a monopóliumát nyerték el, hanem esélyt és jogi keretet biztosítottak a polgári értékek és az autonómiaválasztásokon való képviseletére.

– Az erdélyi magyar autonómia elkötelezettjeinek legszélesebb gyûjtõszervezete a Tõkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Ez a mozgalom mind személyekben, mind eszmerendszerben integrálja majdnem a teljes polgári tábort, és elnökén keresztül képes átmenteni azt az erkölcsi-politikai tõkét, amit az EP-választás során megszerzett. Ezért szerepe a polgári oldal önkormányzati jelöltjeinek demokratikus kiválasztásában és legitimálásában meghatározó.

– Az EMNT saját hálózata, Székelyföldön pedig az SZNT szervezeti kerete és emberei segítségével azonosítja, és az MPP figyelmébe ajánlja az autonómia ügye iránt elkötelezett, közéleti szerepvállalástól nem idegenkedõ személyeket. Az így kialakult választási együttmûködés során válhat az MPP a helyhatósági választásokon valós esélylyel fellépõ, az EP-választási arányokat megismételni képes „Tõkés-párttá\".

– Interetnikus környezetben, de fõleg szórványban az EMNT az RMDSZ-szel való tárgyalásoktól sem zárkózik el, elõmozdítva a magyar összefogást ott, ahol annak hiánya a képviselet létét veszélyezteti.

– A soraikat ily módon rendezõ táborok – egyfelõl az RMDSZ, másfelõl az EMNT-MPP választási szimbiózisban konszolidált „Tõkés-párt\" – reprezentatív képviselõi megalakítják az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórumot, a múlt év szeptemberében konkrét választási megegyezés hiányában félbeszakadt, de az EMEF kérdésében azért egyezségre jutó tárgyalássorozat szándéknyilatkozata szerint, paritásos alapon, Tõkés László és Markó Béla társelnökletével.

– Az EMEF keretében ismét napirendre tûzik a táborok által közösen vállalható stratégiai célok – a közösségi autonómia különbözõ formái – és a hozzájuk rendelt közös politikai cselekvések kidolgozását, illetve a politikai rendszerváltás folytatásának módozatait, felhasználva az eddigi tárgyalások eredményeit, továbbra is kiemelt figyelmet szentelve a politikum, a civil társadalom és a történelmi egyházak közötti valós partneri viszony kialakításának.

– Az EMEF sürgõs és kiemelt feladata a három – helyhatósági, parlamenti és EP – választási együttmûködés módozatait és formáit tartalmazó rugalmas, a helyi sajátosságokhoz igazítható keretegyezmény kidolgozása. A keretegyezmény lehetséges pillérei:

– A helyhatósági választásokon szabadverseny a tömbvidéken (60%-os feletti lakossági arány esetében), korlátozott verseny: közösen szervezett elõválasztáson vagy megegyezésen alapuló választási koalíció az összemérhetõ interetnikus környezetben (20 és 60 százalék közötti lakosságarány esetében), valamint elõválasztáson és/vagy megegyezésen alapuló egységes indulás szórványban (20 százalék alatti lakossági arány esetében).

– De jure egységes, de facto koalíciós – mind a tulipán, mind a fenyõ szimbólumát hordozó – választási párt bejegyzése, amelynek keretében a két tábor együtt indulhat a parlamenti és EP-választásokon, a megállapodásban rögzített módon kiválasztott jelöltekkel.

Ezen elmélet gyakorlatba ültetése érdekében kérem mindazok partnerségét, táborhoz való tartozástól függetlenül, akik az erõs, hatékony, reprezentatív, de kiegyensúlyozott magyar önkormányzati és parlamenti képviselet fontosságát hasonlóan látják.

Toró T. Tibor

A szerzõ az RMDSZ parlamenti képviselõje