Határokon átnyúló hitelezés

Kinek az érdeke?

Ettõl függetlenül és a gazdasági integráció ellenére az Unióban történõ hitelezés elsõsorban a nemzeti határokon belül zajlik. Mindez olyan okoknak tulajdonítható, mint a nyelvi korlátok, ingatlan-nyilvántartási információhoz való hozzáférés hiánya, jogi korlátok – beleértve a tagállamok eltérõ fogyasztóvédelmi rendelkezéseit –, a határon átnyúló behajtás költséges és bonyolult volta és mások. Általános álláspont szerint a határon átnyúló hitelezés mennyiségének növekedése elõnyös lenne az európai gazdaság számára és a belsõ piac kiteljesedése szempontjából is, hiszen olyan területekre áramolhatna a tõke, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ugyanakkor a hitelezõk fokozódó versenyében elsõsorban a hiteligénylõ járna jól a hitelköltségek csökkenésével, a szolgáltatások színvonalának javulásával és az árrések mérséklésével.

Az Európai Unió tagállamaiban honos pénzügyi intézmény két lehetõség közül választhat romániai tevékenység kezdeményezésére: a letelepedés jogának gyakorlása értelmében fióktelepet létesíthet, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságának megvalósulásaként határon átnyúló (cross-border) tevékenységet folytathat. Az utóbbit úgy, hogy tevékenységét továbbra is a saját országában folytatja (a szolgáltatást igénybe vevõ átutazásával), vagy csak idõlegesen jelenik meg a fogadó államban, tartósan nem telepszik le (a szolgáltató idõleges átutazásával), vagy pedig a közvetlen szolgáltatásnyújtást lehetõvé tevõ kommunikációs eszközök használatával (pl. internet, mûholdas közvetítés)

A határon átnyúló hitelezési forma romániai érvényesülésének feltétele a hiteltermékek jellemzõin túl a hazai fogyasztók nyitottsága és a hitelközvetítõi tevékenység jövõbeni szabályozása.

Kettõs ellenõrzés

A határon átnyúló szolgáltatások esetében a szolgáltatás nyújtója és a hiteligénylõ nem azonos tagállamban honos. Minden olyan hitelintézetnek, amely elsõ alkalommal kíván a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tevékenységet folytatni Romániában, értesítenie kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságain keresztül a felügyeleti hatóság szerepét betöltõ Román Nemzeti Bankot azokról a tevékenységekrõl, amelyeket folytatni szándékozik. A határon átnyúló tevékenység folytatása nem engedélyköteles, csak bejelentési kötelezettséggel tartozik a Román Nemzeti Bank felé.

A kölcsönös elismerés elvének megvalósulásaként a szolgáltatónak a saját tagállama szerinti követelményeknek kell megfelelnie, a már teljesített elõírásoknak való újbóli megfelelést a fogadó állam nem írhatja elõ. A tevékenységek listája meglehetõsen átfogó jellegû lehet: betétek fogadása, hitelezés (fogyasztási és jelzáloghitel egyaránt), faktoring, forfetírozás, pénzügyi lízing, fizetõeszközök (hitelkártyák) kibocsátása. A határon átnyúló szolgáltatást nyújtó hitelintézet ugyanazon elnevezés alatt folytathatja romániai tevékenységét, mint amilyen elnevezés alatt a székhely szerinti államában mûködik. Ha az elnevezés összetéveszthetõ egy másik hitelintézet vagy jogi személy elnevezésével, a Román Nemzeti Bank kérheti, hogy az elnevezést pontosítsák, vagy magyarázó megjegyzéssel bõvítsék.

A határon átnyúló szolgáltatókat elsõdlegesen a székhely szerinti ország illetékes hatósága ellenõrzi, hiszen ennek hatáskörébe tartozik a határon átnyúló szolgáltatást végzõ intézmény felügyelete. Ugyanakkor a Román Nemzeti Bank is felügyeleti joggal rendelkezik a közjó védelmét szolgáló jogszabályi elõírások betartása tekintetében. A „közjó\" fogalma azonban egyelõre sem a közösségi, sem a román jogszabályokban nincs részletesen meghatározva. A fogalom térben és idõben változó tartalmára az Európai Bíróság joggyakorlatából és a Bizottság e tárgykörben kiadott közleményébõl lehet következtetni, amelyek értelmében az alábbi kérdések sorolhatók e körbe: a szolgáltatások elfogadójának védelme, fogyasztóvédelem, a tagállami pénzügyi szektor jó hírnevének megóvása, a csalások és a pénzmosás megelõzése; az adózási rendszer kohéziója; a hitelezõk védelme, valamint a megfelelõ igazságszolgáltatás védelme. Bármelyik hitelintézet szabadon reklámozhatja tevékenységét Romániában, bármilyen csatornán keresztül, betartva a hatályos jogszabályokat a reklám formájára és tartalmára vonatkozóan (pl. teljes hiteldíjmutató megjelenítése).

Vannak, de még nem mûködnek

A román pénz- és tõkepiaci rendszer iránti külföldi megnövekedett érdeklõdés fokmérõje, hogy Románia uniós tagállammá válása idõpontjától 99 hitelintézet (közöttük 6 magyarországi székhelyû pénzügyi intézmény), 2 pénzügyi vállalkozás (mindkettõ magyarországi) és 4 elektronikus pénzt kibocsátó intézmény jelezte, hogy határon átnyúló szolgáltatást kíván végezni Romániában. A Román Nemzeti Bank jegyzékében szereplõ, bejelentett, határon átnyúló szolgáltatásra jogosult intézmények nagy része még nem kezdte el a romániai hitelezési tevékenységét. Ez egyrészt a csatlakozással járó román jogszabályi változásokkal, másrészt a hitelközvetítõ szerepét betöltõ bankügynöki rendszer kiépítésével magyarázható.

A határon átnyúló tevékenység végzésének szabálya, hogy a hitelt kihelyezõ pénzügyi intézet nem jelenhet meg fizikai mivoltában a másik tagállamban, hiszen akkor a fióktelepítés szabályai lépnének érvénybe. Ezért a szolgáltatás a következõ módozatokban mûködik: a szolgáltató a fogadó tagállam joga alatt mûködõ bankügynököt vesz igénybe, amely létrehozza az ügyfélszolgálati helyiségeket, elõkészíti a hitelügyeket döntéshozatalra, és adott esetben közremûködik a szerzõdéskötésben is. A lényeg tehát a határon átnyúló szolgáltatás román jogi személy bankügynök részvételével. Egyre elterjedtebb ugyanakkor a franchise-rendszerben megvalósuló hitelezés is.

„Foltos\" szabályozás

A bankügynöki tevékenység romániai szabályozása jogi szempontból „fehér foltnak\" számít, ez azonban nem azt jelenti, hogy a gyakorlatban ne létezne. A jogalapot a 2004. évi 289. sz. törvény jelenti, amely kizárólag a fogyasztási hiteleket szabályozza. Az említett jogszabály tartalmazza a „hitelközvetítõ\" fogalmát, amely a magyar terminológiában a bankügynöknek vagy brókernek feleltethetõ meg. A jogszabály szerint hitelközvetítõ olyan jogi vagy magánszemély, aki jutalék ellenében hiteleket közvetít, és hiteldokumentációt állít össze.

Egy törvényi kitétel szerint a román kormány 3 hónapon belül a bankügynöki tevékenységre, illetve a felügyeleti szabályokra vonatkozó szabályokat dolgoz ki, ám ez máig várat magára. A jogi leszabályozottság hiánya miatt bárki végezhet bankügynöki tevékenységet anélkül, hogy licenccel rendelkezne a tevékenység folytatására, vagy egy felügyeleti szerv jóváhagyná tevékenységét. A tilalom vagy korlátozásmentesség következményeként az utóbbi idõben meglehetõsen elszaporodott a bankügynökök száma. Ugyanakkor minden bank maga dönti el, hogy milyen kritériumok alapján választja ki az ügynököket. Ezért ilyen szempontból meglehetõsen nehéz feladat elõtt állnak a határon átnyúló szolgáltatást végzõ intézmények, a román jogi szabályozottság hiánya miatt ugyanis a román bankügynökök egy része nem tanúsít jogkövetõ magatartást. A fogyasztóvédelmi hatóság 2007 elsõ hónapjaiban végzett ellenõrzései szerint a vizsgált ügynököknek szinte a fele nem tartotta be a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket, elsõsorban a teljes hiteldíjmutató megjelenítése, valamint a szerzõdéskötéssel kapcsolatos informálási kötelezettségek elmulasztása miatt.

A határon átnyúló hitelezési forma romániai érvényesülésének feltétele a hiteltermékek jellemzõin túl a hazai fogyasztók nyitottsága és a hitelközvetítõi tevékenység jövõbeni szabályozása.

Ügynökök évada

Attól függetlenül, hogy a fogyasztási hiteleket szabályozó törvény említi a bankügynök fogalmát, ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban csak ilyen hiteleket lehetne közvetíteni, akár jelzáloghitelt is lehet bankügynökön keresztül értékesíteni. A statisztikai adatok szerint a legtöbb bank együttmûködik bankügynökökkel, és egyre növekszik azon bankügynökök száma, amelyek országos lefedettségû tevékenységet végeznek. Fõleg a kisebb bankok esetében a fogyasztási hitelek közel 50 százalékát bankügynökökön keresztül értékesítik, az arány alacsonyabb a jelzáloghitelek esetében.

A szolgáltatásnyújtás helye esetenként eltérõ lehet a következõ kritériumok alapján: ki kezdeményezi a szolgáltatásnyújtást, a kliens lakhelye/tartózkodási helye/székhelye, a hitelintézet székhelye vagy a szerzõdéskötés helye. Közösségi szinten felismerték a határon átnyúló hitelezés fontosságát, az Európai Bizottság az uniós jelzáloghitelekrõl szóló zöld könyvében javaslatot tesz a határokon átnyúló hitelfolyósításokat akadályozó különbözõ tényezõk felszámolására.

Burián Hunor

A szerzõ a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Üzleti Tudományok Tanszékének gyakornoka