A kakukk jószerencséje

A kis- és nagyjátékfilmeket tekintve azonban kissé más a helyzet. A nagyjátékfilmes mezõny esetében például a versenyszereplés már csak azért is kuriózum, mert eleddig nagyon is objektív okai voltak a rendszeres „meg nem mérettetésnek\": az idén versenybe kerülõ Bahrtalo! (Jó szerencsét!) címû opusz – Lakatos Róbert alkotása – mindössze a második olyan nagyjátékfilm, amelyet erdélyi szerzõ rendezett – tíz évvel Tompa Gábor Kínai védelem címû filmje után. Kisjátékfilm kategóriában pedig – Felméri Cecília Kakukk címû munkája révén – egy játékfilmes debütnek lehetünk tanúi (Felméri Cecília animációival eddig is jelen volt a magyar és román mozgóképes prérin). A két erdélyi fikciós film – a „kicsi\" és a „nagy\" – sok mindenben hasonlít egymásra – azon túlmenõen, hogy mindkettõhöz komoly köze van a kolozsvári Argó Audiovizuális Egyesületnek és a magyarországi Inforg Stúdiónak. Tartalmilag és stilisztikailag ugyan nemigen vethetõk össze, de annyi kijelenthetõ, hogy mindkét filmben központi szerepet kap a humor, a komikum, még ha a kétfajta komikus elem „forrásvidéke\" elég távol is áll egymástól.

Száll a kakukk más fészkére

Ez a „forrásvidék\" a Kakukk esetében a vaskos népi, paraszti humor. Mintha valamely „paraszti dekameron\" egyik darabját látnánk; nem véletlenül, hiszen a film Baka András mesemondó egyik történetének adaptációja. A sztori maga nem túl bonyolult, de annál pajzánabb. Máris (Barabás Réka), a módos parasztleány Kerekes Jánost (Gábos Albin), a fotográfust szereti, de zord szülei hozzákényszerítik Demicshez (Hatházi András), a gazdag, ámde bugyuta legényhez. Máris azonban nem nyugszik, és elhatározza, hogy leánysága virágát elsõként mégis Kerekes Jánosnak adja oda, ezért bájosan ördöginek nevezhetõ praktikákat talál ki férje „megtréfálására\" és szeretõje változatos próbára tételére.

A komikus erotikus háromszög ezennel készen áll, s mindenki megtalálja benne a maga helyét a mese és a kaján népi képzelet regulái szerint. Az erotikus – néhol groteszkbe hajló – humor vaskosságát a szexuális töltetû jelenetek erõs stilizáltsága ellensúlyozza (amit hangsúlyoz a következetes narrátori szöveg is): nem nehéz kitalálni például, hogy Kerekes János és Máris közös, meztelenül elkövetett libatömési akciója miféle jelentéssel bír, a fiatal rendezõ egyensúlyérzéke okán azonban egyetlen pillanatra sem csúszik át ez a játékosság frivol dimenziókba. A Kakukk hatásának titka éppen erõteljesen utalásszerû szerkezetében, a jelenetek képi megformáltságának megragadó frissességében rejlik – nem kétséges, hogy Felméri Cecília kivételes formaérzékenységgel bíró alkotó. Színészvezetési képességérõl pedig az tanúskodik, hogy a karakteralakítások ütik a kívánt mércét, akár a professzionális, akár az amatõr szereplõkrõl legyen szó.

Érdemes szót ejteni a rövidfilm nézõpontjáról, pontosabban arról, ami a nézõpontot helyettesíti az elbeszélésben. A film címében jelzett kakukk a filmben kettõs jelentéssel bír: egyrészt a Demics szobájának falán függõ kakukkos órára utal, amelynek „lakója\" a bonyodalom szemlélõje, ily módon ez az a félig valós, félig fantasztikus külsõ nézõpont, amelyrõl szó volt az imént. Másrészt a kakukkfogalom itt nyilvánvalóan szimbolikus értékû: hogy ki kinek a mijébe mit rak, azt most talán ne részletezzük.

Bahrtalo! – újratöltve

Lakatos Róbert Bahrtalo! (Jó szerencsét!) címû filmjében az erotika csak utalásszerûen van jelen, a komikum azonban annál erõteljesebben. Lakatos – Felmérivel ellentétben – régi és elismert motoros a filmszakmában: Csendország vagy Ördögtérgye címû alkotásai mellett talán sokan emlékeznek mostani, elsõ nagyjátékfilmjének elõzményére, az Across the border címû, osztrák gyártásban készült dokumentumsorozat Bahrtalo! címû epizódjára. Ebbõl a szkeccsfilmbõl ismerhettük meg az elválaszthatatlan – afféle erdélyi Stan és Pan szerepét betöltõ – párost: Lalit (Gábor Lajos), a „gádzsók\" felé nyitott bádogos gáborcigányt, valamint Lórit (Boros Lóránd), a bohém erdélyi magyar fiatalembert. Életútjuk a jelek szerint újabb – ezúttal fikciószerûbb – opusz után kiáltott: magyarországi és ausztriai csetlés-botlásaik után/mellett most egyiptomi kalandjaikat is nyomon követhetjük.

A Bahrtalo!-t nehéz lenne mûfajilag elhelyezni. Ha pontosan akarunk fogalmazni, a következõ elemeket sorolhatjuk fel: szituációs, dokumentarista, neorealista, road movie, vígjáték. A „neorealista\" jelzõtõl nem kell megijedni: a film nemigen boncolgat szociális vonatkozású kérdéseket, inkább a sajátságos szociális hátterû figurák egyéni sorsának alakulására fókuszál. Az alapvetõen epizodikus szerkezetû film elején újra belepillanthatunk az osztrák–magyar történetbe, hogy aztán a „Két év múlva\" tipikusan játékfilmes fordulatával a jóval tudatosabban megszerkesztett „egyiptomi színen\" találjuk magunkat és rokonszenves hõseinket. Lóri ezúttal a piramisok tövében dolgozik idegenvezetõként, Lali pedig a kolozsvári tetõket javítja – a „nagy üzlet\" reménye azonban ismét összehozza õket. Nem véletlenül említettem a fokozottabb rendezõi tudatosságot: Lakatos a szituációs jelleg megkövetelte spontaneitás ellenére láthatóan játékfilmesebbre vette a figurát – és bejött a számítása. Mindez, a rendezõ kétségtelen kvalitásai mellett sem lett volna lehetséges két olyan eredeti egyéniség nélkül, mint Lali és Lóri: a helyzetkomikum – verbális és egyéb eszközökkel történõ – elmélyítésének képessége a lényükbõl fakad; a két nem hivatásos szereplõ maradéktalanul „szállítja\" azt a karaktert, amelyre szükség van ahhoz, hogy a film „építménye\" ennyire biztosan álljon a (mindkét) lábán.

Már csak azért is fontos ez, hogy jó szívvel kívánhassuk a szemlén versenyzõ erdélyi magyar filmrendezõknek: bahrtalo!

Kakukk, színes, 17 perc, 2008. Rendezte: Felméri Cecília. Producer: Muhi András, Lakatos Róbert, Szántai János. Operatõr: Keresztes Péter. Vágó: Dunai László. Zene: Hollandus Zoltán. Szereplõk: Barabás Réka, Hatházi András, Gábos Albin, Márkus Barbarossa János, Nagy Boglárka, Bántó József, Angyalosi Erzsébet, Tövissi Ildikó, Heves László. Narrátor: György László.

Bahrtalo! (Jó szerencsét!), színes, 80 perc, 2008. Rendezte: Lakatos Róbert. Producer: Muhi András. Operatõr: Réder György. Vágó: Mógor Ági, Szabó Ferenc. Zene: Szászcsávás Band. Szereplõk: Boros Lóránd, Gábor Lajos.