Fotó: könyvborító
Ablonczy Balázs történészt és a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja keretében általa irányított Trianon 100 kutatócsoportot aligha kell bemutatni a nagyközönségnek. Megismerésükhöz – ha kéretlenül is – nagymértékben hozzájárult Ioan Aurel Pop történész, a Román Akadémia elnöke, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem korábbi rektora, aki három évvel ezelőtt frusztrált, hisztérikus kirohanást intézett a trianoni diktátum történelmi körülményeit kutató csoport ellen. Mint mondták, a csoportot románellenes céllal hozták létre, többek között azért, hogy lejárassa az 1918-as gyulafehérvári események centenáriumára szervezett ünnepségeket.
2020. május 13., 07:512020. május 13., 07:51
2020. május 26., 09:382020. május 26., 09:38
Nos, Ablonczy még akkor a lapunknak adott interjúban is cáfolta a vádakat, mondván: a projekt senki ellen sem irányul, célja a száz évvel ezelőtti események, tények alapos vizsgálata, új, eddig ismeretlen adatok feltárása.
A trianoni diktátum témája a magyar identitás egyik alapkérdését feszegeti – véli Ablonczy Balázs, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetője.
A karaván pedig azóta is haladt: számos kötet jelent meg a csoport tagjai által végzett kutatások eredményit bemutatandó. Közülük most csak a Trianon arcai című művet emelnénk ki, amely a békediktátum elszenvedői – egyszerű emberektől a magas rangú hivatalnokokig – által hátrahagyott emlékiratokat bemutatva helyezi képbe a ma emberét arról, hogyan élték meg a katasztrófát az akkori polgárok.
Most pedig, a diktátum aláírásának századik évfordulójára időzítve Ablonczy Balázs újabb kötettel jelentkezett:
A szerzőtől megszokott lebilincselő, humort sem nélkülözően olvasmányos, de tudományos szempontból is alapos stílusban megírt munka számos aspektusát bemutatja a korabeli magyar társadalomnak, az európai nagyhatalmi politika és a környező államok területszerzési szándékainak kontextusába helyezve a történéseket.
A nyitányban a kontrafaktuális történelemírás területére kalandozik – azt próbálja körüljárni, lehetett volna-e másképp, el lehetett volna-e kerülni az ország kétharmadának elvesztését? A fejezet – amely Ablonczy korábbi, Trianon-legendák című művét idézi – számos mítosszal leszámol, és a korabeli társadalmi, politikai és gazdasági viszonyokat bemutatva jut arra a következtetésre, hogy
Hiszen Magyarország semmilyen szempontból nem volt olyan helyzetben, mint a sokszor példaként emlegetett Törökország, amelyet a világháború veszteseként a győztes nagyhatalmak ugyancsak brutális területcsonkításra ítéltek, de fegyveres erővel képes volt végül kedvezőbb békeszerződést kikényszeríteni.
A továbbiakban arról is képet kapunk, hogy az 1918-as – amúgy semmilyen közjogi hatással nem bíró – gyulafehérvári román nagygyűlésnek otthont adó városban és megyében hogyan alakultak a nemzetiségi viszonyok, és hogyan szorult már az első világháborút megelőző időszakban háttérbe a magyarság Erdély déli részében. Emellett pikáns részletek is kiderülnek arról, hogy a nagygyűlés szervezőit és küldötteit amolyan urambátyám alapon választották ki, hiszen sokakat rokoni szálak fűztek egymáshoz. De megismerhetjük azt is, milyen mozgástere volt az egymást követő magyar kormányoknak az 1918 és 1920 közötti időszakban – talán nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: minimális –, ugyanakkor azt is szemléletesen bemutatja, hogyan szembesült a korabeli Magyarország lakossága az erőszak három hullámával is az adott időszakban.
– és hogy ezen törekvések nagy része hogyan fulladt végül kudarcba –, nem mintha nem kaptak volna így is túl sokat. Az egyik legérdekesebb fejezet a Magyar Királyság területén létrejött „kérészállamokat” mutatja be – a Bánsági Köztársaságtól a Lajtabánságon át a Kalotaszegi Köztársaságig, precízen és szemléletesen ábrázolva, hogy a nem kevesebb, mint 13 ilyen ideiglenes államalakulat hogyan viszonyult a központi magyar hatalomhoz, az ország integritásának fenntartásához, és milyen célok vezérelték a rövid életű „államok” létrehozóit.
De azt is megtudhatjuk, milyen volt a korszakban Magyarország gazdasági helyzete, mennyire függött a győztesek és az utódállamok kegyétől a létfontosságú szénszállítmányok miatt. Mint ahogy azt is, hogyan zajlott az impériumváltás, milyen megfélemlítő és kényszerítő eszközöket alkalmaztak a megszálló országok a magyar hivatalnoki karral és polgárokkal szemben.
Az egyik legdöbbenetesebb fejezet az, amely a megszállt, majd elcsatolt területekről elmenekült százezrek helyzetét mutatja be. Hogyan kellett vagonokban, szükséglakásokban meghúzniuk magukat, mennyire tehernek érezték a szerencsésebb, az anyaország határai között maradt önkormányzatok az ellátásukat, és hogy a korabeli hivatalos magyar politika is ellenezte a befogadásukat. Hiszen kivándorlásukkal, a magyarság számarányának csökkentésével gyengítették a magyar revíziós törekvések érvrendszerét.
És a szerző által alkalmazott megközelítésre nagy szükség volt. Mert az egészséges nemzeti öntudathoz az is kell, hogy tisztában legyünk a saját történelmünk tényeivel. És mert a még ma is élénk magyar–román, magyar–szlovák, magyar–ukrán és magyar–szerb vitákban is akkor tudunk a leghitelesebben érvelni, és a nemzetközi közvéleményt is akkor tudjuk a leghatékonyabban képbe helyezni a Kárpát-medencei viszonyokat illetően, ha a nemzeti mitológia helyett a valós tényekre alapozunk.
Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon. Az összeomlás és a békeszerződés történetei, 1918–1921. Jaffa Kiadó, Budapest, 2020
Ablonczy Balázs
Ablonczy Balázs (1974) történész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte. Tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az egyesült államokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA Lendület pályázatán támogatott Trianon 100 kutatócsoport vezetője, Budapesten él. „Kereken száz esztendeje annak, hogy 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amelyet a magyar történelem egyik legnagyobb traumájaként tartunk számon, emlékezete máig átszövi mindennapjainkat. Trianon az elmúlt évszázadban, különösen a rendszerváltás óta, minden rossz metaforájává vált, s ezzel párhuzamosan valós tartalmai elhalványultak, mitikus magyarázatai kerültek előtérbe, amelyek aligha szolgálhatják a nemzeti önismeretet” – olvasható az Ismeretlen Trianon. Az összeomlás és a békeszerződés történetei, 1918–1921 című kötet ismertetőjében.
A berlini Merlin Bábszínház vendégszerepel a kolozsvári Puck Bábszínházban.
Ady Endre és Léda digitalizált leveleit is elérhetővé tette a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár (MNMKK OSZK) az általa üzemeltetett Copia tartalomszolgáltatás felületén – tájékoztatta az intézmény hétfőn az MTI-t.
Két erdélyi alkotó, Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze és Szép András zongoraművész, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem korrepetitora svédországi turnéra indul.
Kifejezetten a Z generációnak mutatják be Marosvásárhely szecessziós ékkövét, a 111 éve épült Kultúrpalotát szombaton.
Vidéki erdélyi iskolákba, a Szilágyságba is elviszi az élő irodalmat a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat.
Október 18. és 28. között Bukarestben rendezik meg a 34. Országos Színházi Fesztivált (FNT), amelyen mindig szerepelnek erdélyi magyar színházi előadások, produkciók is.
A kolozsvári Puck Bábszínház október 15-én 17 órától mutatja be legújabb előadását, melyet a magyar és román társulat közösen hozott létre.
Kulturális és turisztikai központtá alakítják a zaguzséni Jakabffy–Juhász-kastélyt, a 19. századi nemesi lak a hétvégén első alkalommal nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.
Több mint egymillió forintért kelt el József Attila Nem én kiáltok című, 1924-es verseskötetének dedikált példánya az Antikvárium.hu vasárnap zárult online árverésén.
Hat új film és két közönségtalálkozó várja az érdeklődőket jövő héten a hétfőtől szombatig tartó 18. Román Filmhéten – tájékoztatta a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház pénteken az MTI-t.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!