Jelszókrízis

Nem mintha kifogásom lenne a felső-ausztriai tartományszékhely ellen, sőt bizonyára szimpatikus polgárok lakják. Az iparáról egykor acélvárosnak nevezett Linz ugyanis olyan sikeresen profilálódott át kulturális események szervezésére, hogy ma már kultúrvárosként határozza meg magát, és holnap – pontosabban 2009-ben – Európa kulturális fővárosa lesz. Amiért mégis távol tartanám magam, az az éppen lezajlott Ars Electronica kiberművészeti fesztivál. Az pedig nem egyéb, mint olyan interaktív meg multimédiás képzőművészeti alkotások tárlata, amelyek megalkotásához a művész számítógépes szoftvert vagy hardvert használ. Az alkotói szabadság értelmében ez innentől lehet félbevágott billentyűzettel felturbózott tojásrántottától valóságátíró képfeldolgozó programig bármi. Mielőtt bárki rávágná, hogy ez hallatlanul érdekes dolog, gondolkodjon el azon, hogy a kiberművész élete sem fenékig tejfel. Olyan entitással dolgozik, amelyről az emberek legnagyobb része nem tudná megmondani, hogy pontosan mi is az, mik a határai, és mi célból van jelen életünkben. Nem a művészetre gondolok. Hanem a számítógépre.

A helyzet súlyát csak Fortuna azon kegyvesztettjei érzik, akik nap mint nap az említett eszközzel kénytelenek dolgozni. (Kivéve az informatikusokat meg programozókat, de róluk mindenki tudja, hogy térhajlítással érkeztek ide, miután eredeti bolygójukon valaki részegen bepötyögte a Format C: című parancsot.) Köztudott, hogy az újságíró legfontosabb eszköze a toll és a jegyzetfüzet. A tollal jegyzi fel a füzetbe azt a két tucat jelszót, amely hozzáférést biztosít a különböző hírügynökségek anyagaihoz, weboldalakhoz, a szerkesztőségek belső rendszeréhez, az elektronikus levelezőlistákhoz, a telefonhoz, szóval nagyjából minden szerszámhoz, amely a munkához kell. A kódhalmaz rendszerint késő délután mutatja ki a foga fehérjét. A napi információmennyiségtől zsongó fejű hírlapíró ilyenkor nyitja meg leveleit a fénymásolón, vár faxot a kávéautomatától, vált csatornát a légkondi távkapcsolójával. És talál ki a szakma nagyjait megszégyenítő jelzős szószerkezeteket. Egy itthoni szerkesztőséget kéne elvinni lapzárta előtt negyven perccel a linzi kiberművészi találkozóra. Biztos lenne a fődíj.