Harci karvaly

A mezőgazdasági repülők le- és felszállópályája szülőfalum határában volt, és mint már elébb is említettem, tavasszal a gyermektársadalom rendesen várta a repülőgépek érkezését. Ezek a gépek alacsonyan szálltak, és az utcákon csellengő gyerekek azt is láthatták, amint kedvesen visszaint a földről jövő üdvözlésre a „pilóta bácsi”. Sőt olyanok is akadtak közöttünk, akik „Cseucsecku pécséré!” csatakiáltással rohanni kezdtek, amint megpillantották a gépmadarat, és addig üvöltöttek torkukszakadtából, míg a láthatáron el nem tűnt. (Ifjabbaknak magyarázatképpen mondom, hogy Cseucsecku az elhíresült egykori diktátor székelyesen ejtett nevét fedi, a pécséré pedig a Román Kommunista Párt (PCR) románul hangzó rövidítése. A gyerekek pedig azért kiabálták ezt, mert az akkori egy csatornán fogható kétórás tévéadásban ez a szlogen hangzott el a leggyakrabban, és azt a legkisebb gyermek is tudta, hogy az államelnök repülővel közlekedik.) Roppant irigyek is voltunk arra a néhány gyerekre, akiknek szülei közelebbi kapcsolatba kerülve a pilótákkal kieszközölték, hogy egy körre felülhessenek a repülőre. Azonban jó ideje már, hogy eltűntek ezek a mezőgazdasági repülőgépek és azóta a Gyergyói-medence légterét a ritkán érkező mentőhelikopter, illetve a nagy magasságban közlekedő szuperszonikus gépek hangrobbanása háborgatja csupán. Ezért lepett meg nagyon, amikor a minap felülről jövő irtózatos, fülsiketítő robajt hallottam valahonnan a hátam mögül. Ijedtemben, majdnem tökéletes embriópozícióba gömbölyödtem, mert azt hittem, hogy a mögöttem lévő tömbház tetőszerkezete érkezik egyenesen a fejemre. Amikor az ijedtségből felocsudtam és kiegyenesedtem már messze a látómezőm szélén járt a hatalmas vadászgép. Az égi harci cirkáló ezután több napon át „tiszteletét tette” a medence légterében, mindannyiszor annyira alacsonyan szállva, hogy a frászt hozta a békés járókelőkre.

„Valaki figyeltet bennünket” – állapította meg az egyik ismerősöm, egy másik pedig egyenesen a komor jövőt vetítette előre: „Jó lesz vigyázni az autonómiakövetelésekkel, mert még lecsap a harci karvaly...”