Ezek a fivérek...

Pedig elvárták volna tőlem, naná, de még mennyire. Így hosszú időn keresztül a viszonyunk arról szólt, hogy volt egy öcsém, akit úgy könyveltem el, hogy a szüleim valami agyafúrt módon csak és kizárólag az én bosszantásomra találtak ki. Már hogyisne, hiszen folyton olyankor esett valami baja – például belepottyant a megáradt patakba –, amikor az én gondjaimra volt bízva. Parancsolni, dirigálni nem lehetett neki, mert – ahogy nálunk Gyergyóban mondják – annyiba sem vett, mint a macska a vasárnapot. Így hát jó hosszú időnek kellett eltelnie, míg a köztünk lévő felemás viszony igazi testvéri kapcsolattá érlelődött, és kezdtük egymást kölcsönösen tisztelni és komolyan venni. A fiam és lányom esetében azonban teljesen más a helyzet. Ebben az esetben a fiam az idősebb, jó tíz évvel, és noha a korkülönbség flottul megengedte volna, hogy alkalomadtán a kicsit a nagyra bízzam, a saját öcsém felvigyázásából szerzett tapasztalatok alapján inkább nem kísérleteztem ilyesmivel. Így cseperedtek egymás mellett, mondhatni párhuzamosan, hiszen tízévnyi korkülönbséggel nem tudtak együtt játszani. Aztán eljött annak az időszaka is, amikor különösebb unszolás nélkül a fiam szívesen vállalta a húga fölötti felvigyázatot, pontosabban „gyámkodást”. Ilyen esetekben a szülői utasítás rendszerint a kicsinek úgy hangzott: „szót fogadsz a bátyádnak, mert ő már felnőtt, és míg én távol vagyok, ő hozhat felelős döntéseket”. A nagynak pedig kézjelekkel, szemvillanásokkal és egyéb madárnyelven értésére adtam: „aztán ne légy nagyon szigorú”. Muszáj, ugyanis ilyen alkalmakkor a fiam mindig igyekszik pótolni azokat a „nevelési hiányosságokat”, amiket ugyebár én követek el. Egyik alkalommal például a már serdülőkorúvá cseperedett lányom hüppögve hívott telefonon: „mondd már meg neki, hogy te is ki szoktál engedni tízig”. Megmondtam, megspékelve egy kis körítéssel, hogy emlékezzen csak, ennyi idős korában őt is kiengedtem tízig. Erre jött az érv, hogy „igen, de ő lány” stb., mire az ellenérv, hogy tizenéves korban, ha veszélyekről és kockázatról van szó, mindegy, hogy fiú vagy lány... Aztán döntést hozott és kiengedte. Pontosan fél kilencig.