Hajnali fél három. Kiszédelgek a konyhába, kiveszem a hűtőszekrényből az ásványvizet, viszem magammal a szobába, belekortyolok, leteszem az ágy mellé. Olvastam, a víz frissíti az agysejteket, pedig aludnom kellene, nagyon. Egy jó pihentető-üdítő, kellemes álom kellene. Lássuk, miről is… Tengerpart… Erdei séta gombával vagy csupán kószálás a száraz avaron… Diákkori kerékpár-kirándulás, sítúra a Dregán hepehupás völgyében…?
Európai szilveszterre (EURO Revelion) invitálja polgárait Kolozsvár elöljárósága. Öles betűkkel, büszkén hirdeti a plakát: Itt Kolozsvár, Európa – mintha ugyanbiza eddig nem Ajrópában lett volna a kincses város, csak az új év első napján csöppenne bele.
Mindig is sejtettem én, nem lehet véletlen, hogy ismerőseim többségével együtt jómagam is szívesen látogatok néha olyan vendéglátói egységekbe, amelyekben alkoholtartalmú italok is kaphatók. Az ugyanis mégiscsak nehezen elképzelhető, hogy a szeszes italok fogyasztása valóban annyira negatív hatással járna, mint ahogy azt az aggályoskodó absztinensek hirdetik, ha már egyszer annyian kedvelik őket.
Ajándékozni márpedig szép dolog, gondoltam, és – ügyet sem vetve azokra a véleményekre, miszerint a karácsonynak már nem értjük a lényegét, hogy mindent elhomályosítanak a reklámok fényei, hogy nem tudjuk mi a csend, az Istennel való közösség, a szentség – elindultam vásárolni. Néhány sikertelen próbálkozás után a könyvesboltba léptem be. A könyv a legszebb ajándék – tartják az öregek, már előre dörzsölöm a tenyerem, hogy micsoda...
Eddig úgy tudtam, hogy Lengyelországban is teljes tiltás vonatkozik a drogfogyasztásra, de úgy tűnik, a varsói parlament néhány konzervatív képviselőjének mégis valami tudatmódosító szert hozhatott a Mikulás. Másképp elég nehéz megmagyarázni azt a törvénykezdeményezést, amelyet a kormányon lévő Jog és Igazságosság Pártja (PiS), a mélykatolikus Családok Ligája és a mérsékelt ellenzéki Lengyel Parasztpárt néhány képviselője kíván benyújtani.
Felkecmergett a buszra, hátát nekivetette a becsukódó ajtónak. Hatalmas fekete sapkáját megigazítva göncei között előre-hátra hajladozva elkezdett énekelni: Engem anyám megátkozott és elhagyott, s koldusok között hányódni hagyott… Szabad és gyorsfordításban valami ehhez hasonló volt a román nyelvű koldusfolklór előadott keservesének lényege és töredéke. (Vajon írnak-e, alkotnak-e vidám rigmusokat, énekeket a huszonegyedik századi társadalom és...
Tucatnyi nap van hátra az évből, nem is valódi, csupán maradék-napok már ezek. Ekkorra meglassul a kapkodás, halkabbak lesznek a szavak, szálldosóbbak a gondolatok. Többségünk összegez, tervez. Kevesebb szál égéskor felszabaduló vegyi anyagot fog szívni. Nem eszik több E-betűt. Visszaviszi a könyveket a városi könyvtárba, a Búsuló Aranyhörcsögbe viszont nem teszi a lábát, akkor se, ha Sanyi hívja.
Csak azért vártam decembert, hogy végre színes lampionokat bámulhassak. Türelmetlenül számolgattam a napokat, hányat kell még aludni ahhoz, hogy a szebbnél szebb díszekbe öltöztetett várost megláthassam. Elképzeltem, ahogyan egy zöld lámpa fényében ballagok, lábam alatt csikorog a hó, a kirakatban ezüstszínű ékszerek, az utca pedig oly csendes, mintha készakarva, merő csintalanságból rejtegetne valami titkot.
Időnként mélységesen elcsodálkozom azon, miként lehetséges az, hogy még mindig szabadlábon vagyok. Leginkább akkor döbbenek rá, hogy a szabadságom ténye afféle istencsodája, amikor tudomást szerzek arról, hogy bizonyos embereket olyan dolgok miatt állítanak a törvény színe elé, amelyeket minden valószínűség szerint én is elkövettem (vagy elkövethettem), csak éppen halvány fogalmam nem volt róla, hogy az bűnnek számít.
Kedves tanító nénik és bácsik, tanárnők és tanárok, a továbbiakban kéretik csak óvatosan belekezdeni a nebulók felvilágosítását célzó kampányokba, bármilyen térmáról is legyen szó. Megtörténhet, hogy az állásukkal játszanak. Ha ugyanis akadnak olyan szülők és iskolaigazgatók, akik precedensértékűnek tekintik, ami egy angliai iskolában történt, akkor vészterhes időszak következhet az óvatlan tanerőkre és nem utolsó sorban a józan észre.
A hattyú fekete volt, és vagy fiú, vagy lány. A történet szempontjából azonban ez utóbbi részletkérdés abszolút mellékes, mint ahogy az is, milyen neműnek álmodta alkotója a műanyag fehér hattyút. Azt azonban a münsteri Aasee partján kocogók, pecázók, sétálók tízezrei tanúsíthatják, miként élte a fekete hattyú élete minden másodpercét a vízfelület díszítésének szánt óriás fehér műanyaghattyú körül. Legyen nappal vagy éjjel, verőfény vagy...
A legunalmasabb dolog végighallgatni „jóakaróink” nyavalygását az ünnepek ellaposodásáról. Év végéhez közeledvén egy sereg emberben aktiválódik az önsajnálati reflex, amit aztán nagyvonalúan ránk is kiterjesztenek. Hogy már a karácsony sem a régi, külsőségekből áll a Szenteste, valójában elfelejtettünk már ünnepelni. Pedig viszonylag egyszerű nézőpontot váltani. Például: azért a világ legjobb dolga a karácsony, mert nem kell munkába menni.
Csak a világ tudja, mi vitt rá, hogy beírjam a keresőbe a nevemet. Bonyolult. Mert ha olyan kocsmát szeretnék, amilyet kitaláltam, lenne benne rendszer. Alkatrészként ott a sörcsap, és egy idegenül hamis lány, akit miután befűztem a gépezetbe, s elfeledtetem vele, ki ő, ledolgozható személyiségének utolsó mentőöveként belekapaszkodik ebbe a kérdésbe: Van képem hozzá?, s aztán már csak zakatol.
Írtam már arról, mennyire avíttnak találom a mostani tanügyi rendszert. Ám, most nem a hasznavehetetlen lexikális ismerethalmaz gyermekekbe való sulykolását kívánom tollhegyre venni. A minap kezembe akadt egy elemistáknak szánt román nyelvű tankönyv. Ám, itt sem arra akarok kitérni, hogy miért is tanítanak magyar gyermekeknek olyan szavakat, amelyeket anyanyelvén is évente egy-két alkalommal használ.
Akkor hangoljunk egy kicsit a karácsonyra, hiszen így Mikuláson túl, Jézuska előtt most már egyre aktuálisabb a téma. Bizonyára sokan szembesültek már azzal a dilemmával, hogy december 24-én reggel még gőzük sem volt, mivel ajándékozzák meg szeretteiket, sőt még az is előfordult, hogy a fenyőfát sem szerezték be.
Emberek, nem engednétek ma haza egy kicsit korábban? Felőlem a konzervatívok le is mondhatnak, vagy akár fel is, s az is kevésbé érdekel, hogy legfrissebb felmérésekre hivatkozva a kormány miként sminkeli három héttel Európa idecsatolása előtt a román–magyar barátságot, vagy, hogy a bukarestiek hogy a jó büdös nyavalyába nem képesek felfogni, hogy a székelyföldi és egyáltalán: autonómia mindeninek hasznára lehet… Fontos vacsorára vagyok hivatalos.
Bevallom, néha nagyon szeretem nézni magam a tükörben. Főként reggeli foglalatoskodásom ez: szembenézek magammal, grimaszkodom egy keveset, majd örömmel nyugtázom, hogy ma is szép vagyok, okos, és még annyi, de annyi remek tulajdonságom van, hogy azzal világokat tudnék meghódítani. Amerikai bestsellerek szerint – amelyekben valóságos receptek alapján lehet megtanulni, hogyan is legyünk sikeresek – jót tesznek az ilyen önbizalom-növelő gyakorlatok.
Aki gyakran vonatozik éjszaka kicsi országunkban, néhány alkalom után – ha tetszik, ha nem – harcedzett pasas vagy amazon válik belőle. Többé nem ijed meg a saját árnyékától, sőt, néhány építkező munkással keresztezett betörő-kinézetű, idült alkoholistától sem. Nem fáj a feje, ha nem kap helyjegyet, mert tudja, hogy utazás céljára a folyosóról nyíló, csomagtárolónak kitalált fülke is megfelel.
Látogatottsági adatok