Nem tudom, beszámoltam-e már a jegyellenőrökkel kapcsolatos, nem túl pozitív viszony(ulás)omról. Először azért leszögeznék néhány dolgot. Ellenőrökön most szigorúan a városi tömegközlekedésben – trolin, autóbuszon és villamoson – működő „úriembereket” értem. Kijelentéseim persze nem vonatkoznak minden egyes személyre, aki ezt a mesterséget gyakorolja.
A ló fontos dolog, és itt most egyáltalán nem azokra a tudományos igényû intelmekre gondolok, miszerint a ló az ember legjobb barátja, munkatársa, lelki támasza. Bár ezeket a kutyára is szokás mondani, mégsem ugyanaz a kategória. A ló elsõsorban azért fontos, mert lovagolni lehet rajta, elõtte fel lehet készíteni, megsimogatni a nyakát, megfésülni a sörényét, baráti noszogatással lehet szólni hozzá, hogy emeld fel szépen a lábadat, hadd...
A 21. század emberének az Istene a reklám – olvastam a minap Frédéric Beigbeder 199 000 lei címû könyvében. S hogy meggyõzõdjünk igazáról, nem kell mélyreható kutatásokat végeznünk, elég, ha szétnézünk közvetlen ismerõseink körében. Biztos találkozunk olyan személlyel, aki éppen úgy rendezte be a lakását, ahogy egy lakberendezési reklámfolyóiratban látta; aki épp olyan frizurát visel, mint egy menõ modell; akinek már...
Ádáz harc dúl odakint a nappaliban. Doboz Úr keményen védekezik, nem adja könnyen építőkocka-mintázatú bőrét. A Hős Herceg pedig nem hátrál meg, legutolsó legtitkosabb fegyverét, a kispárnát is beveti a Doboz Úr elleni küzdelemben.
Ráadásul Doboz Úr nemcsak, hogy nem hajlandó végre eldőlni és feladni a harcot, még gonosz is: gúnyolódik, csúfolja a herceget, sőt szidalmazza, hiába sokasodnak a kispárnával rámért csapások kék fején
Aki keres, az talál – mondja a szólás, és hogy mennyire igaz, azt többek között akkor is tapasztalom, ha olyan dolgot keresek, amelyrõl szakértõ és józan paraszti ésszel megáldott egyén egyaránt kijelenti: megette azt már a medve. Hiába jön itt megannyi környezetvédõ, hogy a globális felmelegedés, a példátlan éghajlatváltozás, hogy felborult manapság az évszakok rendje – tél márpedig van. Csak éppen meg kell keresni.
Kis ország vagyunk, csak egy csőcselékünk van – mondta még évekkel ezelőtt az egyik budapesti közszereplő, amikor valaki megemlítette, hogy egy jobboldali tüntetésen ugyanazokat az arcokat látta, amelyeket nem sokkal korábban egy baloldali megmozduláson. Nos, úgy tűnik, mégsem kell szégyenkezni, hiszen jóval nagyobb országok is tüntetőgondokkal küszködnek.
Fülénél-farkánál fogva cibáltuk ki az ólból a termetes mangalicát, ahogy azt a vidéki disznótorok forgatókönyvének prelúdiuma előírja, cseppet se törődve a hízónak nyilvánvalóan – visított, mint akit ölnek – okozott stresszel. Megállapítanánk, hogy máris áthágtuk az Unió állatvédelmi törvényének idevágó paragrafusát, de hát nincsen most idő megállapításokra: le kell kapni a lábáról a vörös szőrűt, aztán jöhet a szúrókés. Na,...
Ha nagy leszek, festő leszek. Merthogy mindenkinek kell egy kiegészítő foglalkozás, afféle hobbi, melléktevékenység, amit szabadidejében űzhet. Ezt aztán beírhatja az önéletrajzába érdeklődési körként, unalmas hétvégéket tehet színesebbé vele, arról nem is beszélve, hogy protokoll-találkozókon bármikor van egy téma, amiről könnyedén lehet beszélni.
Sealand hercegség uralkodója a jelek szerint nem sokat ad „a haza nem eladó” elvére. Mint arról nemrég beszámoltunk lapunkban, a világ legkisebb államaként számon tartott acélszigetet önjelölt hercege, a 85 éves Paddy Roy Bates áruba szándékszik bocsátani, mégpedig – reményei szerint – legalább nyolcszámjegyű összegért. Az Északi-tengeren fekvő, csak légijárművel elérhető acélplatformot ugyan a világ egyetlen országa sem ismerte el...
Mindig is tudtam, hogy valami gond van ezekkel a spanyolokkal. Tudom, hogy vétek a politikai korrektség elve ellen, de akkor is: mégsem lehet teljesen rendben az a nemzet, amelynek egyik legfőbb szórakozása, hogy nyaranta rémülettől tomboló bikákkal tiportatja nyomorékra magát festői szépségű városok ódon hangulatú utcáin. Most pedig újabb bizonyítékkal szolgáltak arról, hogy a tűző ibériai napsütés maradandó károsodást okozhat.
Az biztos, hogy valamin változtatni kell, mert ez így nem mehet tovább. Reggel – szürke, nehezen világosodó, deprimáló világ néz szembe veled az ablakon keresztül, amikor felhúzod a redőnyt, és indul a nap.
Milyen is lenne, hiszen január van. A madárcsicsergés, a feljövő nap betekintő sugarai a nyárhoz tartoznak. Januárban illik is szürke reggelre ébredni. A nap első valahány percét a ruhásszekrény előtt töltöd el, kiválogatva az aznapi toalettet. Még...
Olvasom az újságban, hogy új didaktikai eszközökkel bővült a Tulcea megyei tanfelügyelőség infrastruktúrája: öt motorcsónakkal. Arra szolgálnak majd, hogy a Duna-deltában lakó negyedikeseket oskolába fuvarozzák. Ez egyszerűen nem járja. Nekem annak idején harminc perces andalító sétámba került, hogy ne írjanak hiányzónak az első órán. Decemberben, mínusz harminc fokos klimatikus tényezők és tudományos érdekességnek számító meteorológiai jelenségek...
M. Kiss Csaba, Soma átigazolt, Krizsó Szilvia, D. Tóth Kriszta visszatért.
Számos „új arccal” gyarapodott a tavalyi évben a Magyar Televízió: akad köztük, akit korábban a kereskedelmi adók képernyőiről ismerhettek meg nézők, továbbá olyan televíziós személyiségek, akik most igazoltak vissza a közszolgálati adóhoz.
Na szerussz, komám! Boldog új esztendőt, erőben, egészségben, boldogságban! Az asszony főzzön, mosson, takarítson, vasaljon, mosogasson ugyanolyan szaporán és egészségesen, mint a tavaly, a gyermekek maradjanak ugyanolyan rosszak, mint mindig, mert akkor jók. A pincédből sohase hiányozzék a pityóka, a bor s a szilvafapálinka, a kamrából a harapnivaló, a tyúkok tojjanak, a tehenek tejeljenek, a malacok gömbölyödjenek, értetted-e?
Sokáig nem értettem azokat az embereket, akik ismeretségünk korai fázisában aggodalommal vegyes reménykedéssel a hangjukban kérdezték: mondd csak, te mikor is születtél? Majd örömtől sugárzó arccal közölték, hogy de hisz akkor te Vízöntő vagy! Nem mintha nem lennék én tudatában annak a sok szép, jó és nemes tulajdonságnak, amelyeknek az asztrológusok szerint birtokában vagyok, hiú és beképzelt módon azonban úgy gondoltam, előbb is megmutatkoznak eme...
Magyarországon filozófus-, politológus- és íróhiány van (legalábbis a magyar kormány által 2006 decemberében közzétett „hiányszakmák” listája szerint). Aki tehát Romániában vagy Bulgáriában filozófusnak/politológusnak/írónak vallja/hiszi magát, nyugodtan vállalhat munkát Magyarországon. Filozófiához/politikához nem értek, maradok hát a kaptafánál, és elképzelem, milyen képet vághatott X, Y, Z magyarországi írókollégám, amikor a magyar...
Még mondja valaki, hogy nem életre való, könnyen leírható nép csatlakozott idén az Európai Unióhoz. (Bár egyébként már az is kérdéses, ki is csatlakozott kihez, hiszen mind Madridban, mind Rómában román volt az első újszülött, szóval, ha így megy tovább, lesz még Luxemburg román falu). A hazai települések önkormányzatai közül köztudomásúlag kevés mondhatja el magáról, hogy kedvező anyagi helyzetben vág neki az uniós nívó eléréséhez szükséges...
Utolsó későn ébredős, házikabátos, párolgó zöld teás munkaszüneti nap az új év elején, képernyőre gördítem a megszokott újságaimat, érdekel, mit írnak a csatlakozási hacacáréról. Pedig előre tudom, nem fog tetszeni, meggyőződésből rühellem ugyanis a népünnepélyeket. (Ez alól egyedül a riói karnevál képvisel markáns kivételt, ó, szambára zötyögő flitteres ruhadarabocskák meg színesbőrű táncosnők, miközben itthon elfagy a vízvezeték...).
Látogatottsági adatok