Leckébe csomagolt téveszme

A Család című leckében olyan, több mint harminc évvel ezelőtt is már idejétmúltnak képsorokat láttam, amitől – ahogyan nálunk Gyergyóban mondják – kinyílt a bicska a zsebemben. A családot – amelynek összetételében ott van az apuka, anyuka, két gyermek (egy fiú és egy lány), nagymama, nagytata – olyan tevékenységek közepette rajzolta meg a tankönyvrajzoló, ami már rég nincs. Az apuka számára, aki „munkás a gyárban”, a családi élet abból áll, hogy „tévét néz”. Jó esetben „újságot olvas”. A nagytata nagyjából ugyanezt a „hasznos” tevékenységet űzi, vagy egyszerűen csak úgy elvan, mint Micimackó a Milne regényében. A kisfiú pedig egy autóval játszik. Mit csinál eközben anyuka, aki mellesleg szövőnő, varrónő vagy valami ehhez hasonló, és három váltásban dolgozik a gyárban? Nos, az anyuci otthoni foglalatosságai között ilyeneket találunk: mos, főz, mosogat, takarít, sepreget, ablakot mos stb. Nincs jobb helyzetben a kötögető, zoknit stoppoló nagyi sem, de még a virágot öntözgető, vagy anyukájának segédkező kislány sem.
Ám az csak egyik vetülete a téveszmének, hogy miközben család férfitagjait otthoni foglalatosság közben úgy mutatja be tankönyv, mint, mondjuk, a méhkaptárból a herét, aki csak szórakozik, de nem dolgozik, eközben a nők inkább hasonlítanak egy multifunkcionális háztartási robothoz, mint a család egyenjogú tagjához. Hol van ma az ideális család, ahol a nagymama és a nagypapa egy háztartásban él az unokákkal? Ráadásul ezt a hamis képet hiszékeny kisgyerekekbe sulykolják, akik mindent valósnak vélnek, amit tanító néni mond, illetve ami a tankönyvben szerepel.
És még azon csodálkoznak némelyek: mitől van manapság annyi válás...