Királyság

A jogszabály-tervezet ugyanis arra vonatkozik, hogy a szejm nyilvánítsa visszamenőleges hatállyal Lengyelország tiszteletbeli királyává Jézus Krisztust. Első olvasatra olybá tűnik, mintha egy túl korán elsütött szilveszteri álhírről lenne szó, de nem: valóban az a helyzet, hogy nem csak a bukaresti vagy a budapesti, hanem a lengyel törvényhozás egyes tagjainak IQ-szintje is nagyjából az egyszerű szivacsnál és a csigaházas polipnál mért értékek közé lőhető be. A helyzetet súlyosbítandó a kezdeményező, Artur Górski PiS-képviselő azt is közölte, hogy ő és az ötletet támogató képviselőtársai rendszeresen imádkoznak a képviselőház kápolnájában Jézus megkoronázásáért.
Azért még korai lenne a koronázási ünnepségre készülni, a lengyel püspökök ugyanis nem lelkesednek túlzottan az ötletért. Egyikük például olyan szeretetteljes iróniával kommentálta a képviselők ötletét, akik még azt sem képesek felmérni, hogy kezdeményezésükkel épp születésének ünnepén teszik korlátolt politikai játékaik részévé saját vallásuk alapítóját, amilyent általában csak a menthetetlen futóbolondok iránt tanúsít a jámbor hívő, mondván, Krisztust nem kell királlyá koronázni, mivel ő anélkül is a szívek királya. A kezdeményezőknek egyébként vajmi kevéssé számít, hogy a keresztény hagyomány szerint Jézus legalább ezer évvel a lengyel államiság kialakulása előtt élt, hiszen ilyen dolgokban a rációnak kevés szerep jut.
Azért az ügy érdekes alkotmányjogi kérdéseket is fölvet, hiszen Lengyelország köztudottan köztársaság, bár tulajdonképpen nem rossz ötlet, legalább felkapja rá az ember a fejét. Mégiscsak érdekesebb, ha tudósai vagy történelmi személyiségei helyett erről lesz híres az ország. Ráadásul mennyivel könnyebb kimondani azt, hogy tiszteletbeli királyság, mint azt, hogy Marie Curie vagy Tadeusz Kosciuszko.