Dacolva azzal, hogy magamra haragítom a lelkésztársadalmat, felelősségem teljes tudatában jelentem ki: vasárnap sem csak a templomban tanulhat az ember lelki és erkölcsi szempontból építő dolgokat. A megvilágosodás többé vagy kevésbé transzcendens élményét sokszor olyan helyen megtapasztalhatja az ember, amelyről nem is gondolná. Például egy vízilabdameccsen.
Talán már megemlékeztem arról, hogy mennyire zegzugos és cizellált a szláv lélek. Ezen belül viszont a legbonyolultabb minden bizonnyal a délszláv lelkivilág, ami érthető is, hiszen ezt a térséget évszázadok óta csak Európa puskaporos hordójaként tartják számon. A külső ellenségekkel vívott háborúk, valamint az utóbbi évtized testvérharcai nyomán pedig érthető, ha egészen különleges vágyak, az átlag európai számára érthetetlen szent...
Azt mondta a komám, hogy hiába is erősködöm, úgysem vesz sem Daciát, sem Skodát. Nem az a baja vele, hogy román vagy cseszkó, hanem, hogy keleten gyártják. A múltkor a fejemhez vágta, hiába beszéltem össze a taxis szomszéddal, hogy ne hülyéskedjen már – mármint a komám –, mert ez a Dacia nem az a Dacia, és ez a Skoda nem az a Skoda. Hát hogyne volna – vágott vissza a komán –, amikor a gyár is ugyanaz, az emberek is ugyanazok, tehetnek bele...
Gyergyó vidékén egyfajta reneszánsza alakult ki a jelmezes farsangi báloknak. Míg az álarc mögé bújt alakoskodás az átkos időszakban szinte kizárólag a lakodalmak színfoltja volt, ma már valamennyi hírnevére adó szervezet, intézmény, cég is megszervezi a maga farsangi bálját. Ilyenkor rendszerint nem kötelező a jelmez viselete, ám külön becsülete van azoknak, akik maskarában érkeznek.
Arcára volt írva az aggodalom. Nyugtalanul nézett körül, szkeptikus mosollyal reagált mindenre, egyetlen szó nem jött ki a száján. Mozdulatai a szokásosnál hevesebbek voltak, mosogatáskor eltört egy csészét, sőt a cigarettákat is csak félig bírta elszívni. Az asztalnál aztán megeredt a nyelve. Olyan zöld beszédet tartott, hogy a legelszántabb környezetvédőnek is becsületére vált volna.
Amikor Káosz Kapitány eluralkodik, megnyugszik az ember. Márpedig ez a fázis – a zűrzavar és az abból fakadó rezignáltság, sőt nyugalom – gyakorlatilag minden lakásfelújításnak álcázott projekt (glettelés, vakolás, meszelés, festés, tudjuk) folyamán be szokott következni. Állok tehát, és kaparom a falat hősiesen. Ha enyhén eufemisztikusan fogalmazok, azt mondom, hogy az ilyen jellegű tevékenységet nem gyakorlom rendszeresen. S bár minden tiszteletem...
Nekem aztán mesélhetik a brüsszeli illetékesek, hogy Románia megelőzte Bulgáriát az Európai Unióhoz történő felzárkózás terén. A bolgárok ugyanis ismét bebizonyították, hogy még igenis nagyon sokat lehet tanulni tőlük. A szófiai közlekedési vállalat illetékesei például úgy döntöttek, hogy a főváros buszmegállóiban elhelyezett plazmaképernyőkön – amelyeken napközben az autóbuszok menetrendje követhető figyelemmel – esténként...
Évekkel ezelőtt olvastam egy jegyzetet, amelynek szerzője azon bánkódott, mennyire beszűrődött a hétköznapi beszédünkbe a román nyelv. Példákat is említett, miszerint egyik nagyvárosunk magyar lakói konopidát és várzát vásárolnak a piacon, amit pungában trámvájjal visznek haza. Helytállónak találtam a kolléga felháborodását, ám engem az utóbbi időkben egy újabb nyelvi jelenség zavar. A csacsogás, a motyogás vagy nem is tudom minek nevezzem azt a fajta...
Beszélgetés Román Péterrel, az MTV szórakoztató műsorainak főszerkesztőjével.
Hallatlanul precíz, szereti maga körül a rendet. Kemény és szókimondó, ugyanakkor jó humorú, érzékeny ember. Román Pétert, a Magyar Televízió szórakoztató műsorainak főszerkesztőjét több évtizedes televíziós múltjáról faggattuk.
Közönségsikert arattak a Magyar Televízió hétvégi szórakoztató műsorai: több millióan figyelték pénteken este a dalviadalt és a Hofi-válogatást, valamint a napokban elhunyt zenekar-alapító emlékére sugározott Illés-koncertet és vasárnap este a Krém című műsort.
Az van, amit Józsi bá már a kilencvenes évek elején világosan megmondott, hogy mára – február 7., szerda – az emberiség teljesen tönkrevágta magát. Láthatja, akinek van szeme az ilyen dolgokhoz. Földszinti szomszédomnak márpedig van, ipari hegesztő volt harmincöt évig. Józsi bá beköltözésem napjától kezdve közli velem frappáns világpolitikai elemzéseit, s teszi ezt változatlanul minden reggel, ha összefutunk a lépcsőházban. (Mindig összefutunk,...
Az alsó szomszéd szentül meg volt győződve arról, hogy fapapucsot viselnek, pedig egyikük sem járt még Hollandiában, házi használatra szánt lábbelijük a Távol-Keletről származott. Házibulit sosem rendeztek, legfeljebb egyik-másik lakótárs szerelmi életének másik fele fordult meg az albérletben némi gyertyafényes vacsora céljából.
Minden külön értesítés helyett: ellopták a lábtörlőnket. Ez a kijelentés nagyon banálisan hangozhat, de csak az tudja, hogy az embert az ilyesmi milyen fejtörés elé állítja, akitől már tulajdonítottak el többé-kevésbé hasznavehetetlen tárgyakat. Mert az, hogy valakinek elkötik a gépjárművét, vagy betörnek a lakásába, és elviszik a pénzét, számítógépét, értéktárgyait, az roppant kellemetlen ugyan, de – az anyázási és kétségbeesési fázist...
Elnézést, hogy félbeszakítottam – köszön a vicc szerint a Terminátor. Nos, jelentem, ez mostantól már nem vicc. A Terminátor ugyanis ezentúl valóban közreműködik a szakításban – legalábbis az a Terminátor nevű cég, amely felvállalta, hogy a nyúlbéla ügyfelek helyett, akik nem akarnak személyesen lelki fájdalmat okozni szeretteiknek, munkatársai útján közli azok partnerével, hogy véget kívánnak vetni a kapcsolatnak.
Mindenkinek van ilyen. Legyen az csecsemő, táskával a hátán rohangáló kisiskolás, lázadó kamasz, függetlenedő egyetemista, érett férfiember, korosodó asszony, idős, unokáival játszadozó nagypapa és nagymama. Egyszóval mindenki, aki évente egyszer születésnapját ünnepli, akár lelkesen, boldogan, akár kényszerből mosolyogva.
Fene a jó dolgotokat, hát nem megmondtam már százszor, ezerszer, akárhányszor, hogy a munkahelyen ne cigarettázzatok?! Mert fogalmatok sincs, mennyi vesződésbe kerül megmagyarázni az asszonynak, hogy amikor este úgy kilenc óra tájt hazaérek, nem a szocreál kocsmából jövök, és nem is Krajczárból, hanem munkából. Egyenesen, mindenféle kitérők nélkül. Hát kinek az Isten barmának hiányzik az emkettes és a dunatévé esti híradói között hullafáradtan és...
A nénivel mindig ugyanabban a pizzázóban találkoztam. Valahányszor kollégákkal, barátokkal beültünk egy pizza és egy sör mellé, a filigrán néni szinte alázatosan odajött az asztalunkhoz, és halkan megkérdezte, hogy szeretnénk-e sorsjegyet vásárolni tőle. Mindig volt valami különleges a kínálatban, a kaparós vagy tépős sorsjegyek extra nyereményekkel kecsegtettek. Felsorolta, hogy az elmúlt időszakban hányszor volt káprázatos példa arra, hogy a gyanútlanul...
Látogatottsági adatok