Ha a megszorítások, a kedvezőtlen adóügyi intézkedések, a csökkenő reálkereset révén a társadalom a saját bőrén azt tapasztalja, hogy rossz irányba alakulnak a dolgok Romániában, akkor az politikai munícióval látja el a szélsőségesek táborát.
A rendszerváltás utáni kilencvenes évek mezőgazdasága az átmeneti időszak valamennyi rákfenéje ellenére is kifizetődő volt, miközben a gazdák alig kaptak állami támogatást. Ma támogatással sem lehet a földből megélni.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Senki nem várja jobban a medvék téli álmát, mint az erdélyi állattartó gazdák. Miközben a környezetvédők és a politikusok egy része cinkosan hallgat az Erdély-szerte egyre nagyobb károkat okozó medvejárásról.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
A 2021-es népszámlálás szerinti apadásunkat akkor érti meg az ember, ha bepillant az erdélyi nagyvárosoktól távolabbi falvak egyházi anyakönyvébe. Ilyenkor döbben rá, hogy mekkora negatív különbség van a születések és az elhalálozások száma között.
Még ha nem is állhat mindig mellette, egy szülő nem bújhat az ujja mögé, azt állítva, nem tehet arról, hogy csemetéje alkoholizál, kábítószert fogyaszt – ráadásul ezzel egy időben még volán mögé is ül.
A fontos az lenne, hogy a két fél próbáljon meg közös projektekben megállapodni, és aztán neki lehetne vágni ezek megvalósításának.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Folyamatos „ionapotchivanokozás” (értsd: magyarellenes hergelés) zajlik a román politikai és médiatérben. „V. Orban (terület)darabokat akar a szomszédos országokból” – hirdeti a bukaresti hírtévé.
Jóformán nem telt el nap anélkül az elmúlt hetek során, hogy a román sajtó ne láttassa a hárompárti kormánykoalíción kívül az RMDSZ-t.
Mindenki elégedetlen, hogy nincs elég szakmunkás, de ha szóba kerül, hogy saját gyereke iratkozzon szakiskolába, a legtöbb embernek összerándul a gyomra: éppen az ő gyereke legyen munkás?
Nehezen megemészthető tény: a balkáni gyökerű haddelhadd világban a civilizált nyugatiság bástyáit őrző (vagy csak ebben a pózban tetszelgő?) erdélyi magyarság jelentős hányada most már az Európa- és Nyugat-ellenesség zászlóvivője.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
Ma már tudom: „bullying” áldozata vagyok. Igazából voltam: egész gyerekkoromban, iskolás éveim alatt, első osztálytól tizenkettedikig.
Ezt is a labdarúgásnak köszönhetjük: igenis azonnal büntethető a magyarellenesség Romániában.