A kutyatámadásos halálesetet követő ,,mosakodás”, egymásra mutogatás, a felelősség elhárítása elképesztő szindrómává terebélyesedett a bukaresti polgármesteri hivatalban és az önkormányzatnak alárendelt hivataloknál.
Felháborító, elkeserítő és végtelenül szomorú, hogy az, aki letette a hippokratészi esküt, képes pénzt követelni nyomorult egészségi helyzetben lévő – és valószínűleg jóval szerényebb anyagi körülmények közt élő pácienseitől.
A helyiek mellett megjelentek az ázsiai országokból érkezett vendégmunkások is. Meglepetésemre egy közös vonás van bennük: épp úgy a lapátnyélre támaszkodva lopják a napot, mint a román munkások. A példa ragadós, rögtön átveszik a hazai munkamorált.
Bár a koronavírus-járvány hál’ istennek Romániában is lecsengett, egyik „szövődményétől” – társadalmi, nem pedig egészségügyi értelemben – képtelenek vagyunk szabadulni.
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Közel három évtizeddel ezelőtt, pályakezdő újságírókként folyton lestük a nagy öregek szavait, akiktől igyekeztünk megtanulni a lehető legtöbbet, ami elsajátítható ennek a szakmának a művelése során.
Nem tudom, feltűnt-e, hogy amikor számunkra ismeretlen emberekkel elegyedünk beszélgetésbe, a téma szinte mindig valami panaszkodásra okot adó történés.
Az elmúlt jó egy hétben a schengeni csatlakozás osztrák megvétózása miatt kialakult, majd a média és egyes politikusok, illetve pártok által tovább gerjesztett hisztérikus osztrákellenes hangulat nyomán az ország lassan rászolgált a névcserére.
A schengeni csatlakozás elbukása gazdasági, politikai, turisztikai és szimbolikus szempontból is kudarc Románia számára.
Jócskán rányomja bélyegét mindennapjainkra a pénzügyi és energiaválság, ezekben az időkben, ünnepek közeledtével pedig talán még inkább felerősödik a kérdés, hogy miként, mennyit költekezünk.
Románia rendkívül elhibázott, buta módon reagálja le, hogy Ausztria vétója miatt – egyelőre – nem csatlakozhat a schengeni övezethez.
Képzeljék el, mi lenne, ha valamelyik vezető budapesti kormánypárti politikus egy interjúban kijelentené: Magyarország célja nem lehet más, mint az Erdéllyel való újraegyesülés, az erdélyi magyarság problémáit ugyanis csak így lehet megoldani.
Nem jött be a román kormánynak, hogy tizenkilencre lapot húzott a schengeni csatlakozás kapcsán.
Az utóbbi három évtized román politikai életében a háttérben zajló összeesküvések, leszámolások, árulások, a nyílt buktatások, színeváltozások, átállások mellett mindvégig jelen voltak az operettjellegű álkonfliktusok.
Ha csak felületesen is körülnézünk a környezetünkben, számos jel utalhat arra, hogy a pénz diktatúrájának korát éljük. Egyesek szerint mindent megkaphatunk érte, mások úgy gondolják, sok fontos értéket elveszíthetünk, ha az anyagiakat hajszoljuk.
A magyar ügyekben Romániában szélsőségesként elkönyvelt pártok nem az elszigetelt, minden más román politikus által megvetett zárványt képviselik, ahogy a fősodratú politikum a külvilág felé szeretné beállítani a helyzetet.
December 1., Románia állami ünnepe több mint három évtizede megosztja a többség és kisebbség tagjait, egészen pontosan románok és magyarok között kelt feszültséget.
Az élelmiszereit a kereskedelemből beszerző romániai fogyasztó ételeinek legalább fele külföldről származik. Szinte minden élelemből és sok mezőgazdasági alapanyagból importálunk nagy mennyiséget.
Mark Rutte holland miniszterelnök gyakorlatilag felmosta a padlót Romániával, amikor még mindig a jogállamiság homályos, nehezen megfogható problémáját hozta fel ürügyként arra, miért ódzkodik az idei csatlakozás támogatásától.
Látogatottsági adatok