Kizárólag önmagát okolhatja a budapesti balliberális oldal amiatt, hogy enyhén szólva nem örvend nagy népszerűségnek a határon túli magyarok körében. Utóbbiak a rendszerváltást követően azt tapasztalhatták, hogy még a Horn Gyula, majd a Medgyessy Péter vezette szocialista-liberális kormánykoalíció is rendelkezett az elcsatolt területeken, valamint Nyugaton élő honfitársaik iránti empátiával.
Meglepődtem, amikor 1983-ban budapesti vendéglátóim biztattak, menjek el az István, a király előadására. Az idős házaspár nem tartozott a magyar rockzene rajongói közé, polcaikon szimfonikus lemezek és Sebő Ferencék első táncházlemezei sorakoztak; meglehet, nem is hallottak Szörényi Leventéről és Bródy Jánosról. Az István, a királyról azonban igen. „Ezt nem szabad kihagyni” – bíztattak.
Ha már célegyenesbe került az európai parlamenti választások megszervezése – és a Tăriceanu-kabinet tegnapi döntésével kétségtelenül erről beszélhetünk –, akkor kiderül az is, minek tekintik igazából ezt az erőpróbát a román parlamenti pártok. Annyi bizonyos, közelről sem annak, amiről e választásoknak szólniuk kell, az európapolitikai alternatívák versenyének. És ezzel még csak nem is szokásos „kivételességét” demonstrálja Románia; az Unió...
Mindenki tudja, hogy mi miért történik. Ez akár könnyíthetne is a dolgon, hiszen a problémák megoldása az okok feltárásánál kezdődik. De nem könnyít, mert az összekacsintás – ha van – nem a nézőnek szól, hanem a kulisszák mögött közlekedőknek. S ettől az egész morbid, gusztustalan játszmává válik, amihez a kényesebb ízlésű kibic már nem is asszisztál.
Az ünnep előestéjén Sólyom László köztársasági elnök a nemzeti egység szükségességére hívta fel a figyelmet. Az elnök – aki a magyar politikai színtér talán leghitelesebb figurája – a nemzeti ünnepek alkalmával személyes jelenlétével is igyekszik kifejezni az egység elvont eszméjét, amikor erdélyi vagy felvidéki nemzettársai körében ünnepel.
Joggal merült fel szervezőkben és részt venni készülőkben egyaránt a kétely: vajon milyen fogadtatása lesz az újabb népünnepélynek, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának? A különböző, bejáratott településünnepekhez szokott, esetenként azokba már bele is unt embereket ugyanis egyre nehezebb megmozdítani önmagukban talán szívet melengető, de mozgósító erejüket tekintve mégiscsak „manufakturálisnak” tekinthető szlogenekkel.
Igencsak aktuális és érzékeny témát érint az a bukaresti felvetés, miszerint – magyar mintára – Romániában is elkülönített helyen, szoborparkban kéne őrizni a múlt rendszer emlékműveit. Távol a közterektől, a megváltozott társadalmi rend mindennapjaitól. A szovjet megszállásra, a kommunista diktatúrákra emlékeztető monstrumok a rendszerváltás óta folyamatosan problémás helyzeteket idéztek elő – változó intenzitással – a térség, a volt...
Belső használatra készíttettünk felmérést, ennek eredményeit nem kívánjuk a sajtó útján nyilvánosságra hozni. Minden bizonnyal így válaszolt volna egy demokratikus elkötelezettségű, okos, rutinos politikus, ha váratlanul azzal szembesül, hogy egy titkosnak szánt közvélemény-kutatás adatait kéri tőle a sajtó.
Ha valaki úgy kezelte Traian Băsescunak az elmúlt napokban tett kijelentéseit, mint egy ötletszerűen bóklászó politikus magyarokra való rácsodálkozását, leszámolhat ezzel a tévképzettel. Az államfő szemlátomást többszörösen átgondolt mondanivalóval rukkolt elő, amelyben sommázta mindazt, ami első hallásra alig tűnt többnek bámészkodás közben kicsúszó konjunkturális impresszióknál.
Miután nyílt konfliktus alakult ki a Gergely István plébánost marasztalni akaró csíksomlyói, csobotfalvi és csomortáni hívek, valamint a katolikus egyház erdélyi hierarchiája között, miután kiderült, hogy Czirják Árpád kolozsvári kanonokot hívei akarata és egyházépítő munkája eredményei ellenére áthelyezni kívánja a gyulafehérvári érsekség, óhatatlanul felmerül a kérdés: miért nem találkozik „itt és most” a katolikus egyház szolgáló...
Minden bizonnyal sokan jártak már úgy, hogy csalódást okozott egy felejthetetlen utazás fényképeinek a számbavétele. Azt kellett tapasztalniuk, hogy a kép még csak meg sem közelíti a valóságot. Arra sem alkalmas, hogy felélessze a fantasztikusként elraktározott élményt; arra pedig teljességgel alkalmatlan, hogy a látvány nagyszerűségét azokkal érzékeltesse, akik nem voltak annak részesei.
Lapunk csütörtöki vezércikke méltatta az RMDSZ „erodáló” tevékenységét, amely nélkül talán Románia elnöke sem jutott volna el arra a felismerésre, hogy az ország magyar anyanyelvű polgárai valószínűleg nem az anyatejjel szívták magukba az államnyelv ismeretét. Nem állítjuk, hogy az elismerés elhamarkodott volt, de a szövetség egyes vezetőinek reakciói legalábbis tompítják lelkesedésünket.
Traian Băsescu újabb, ezúttal a magyar fülnek kedvesen csengő módon tematizálta a közbeszédet. A Háromszéken nyaralva politizáló államfő ugyanis Sepsiszentgyörgyön kijelentette: indokoltnak tartja, hogy a kisebbségek más tanrend és oktatási filozófia szerint tanulják a román nyelvet. Mint bármelyik másik idegen nyelvet, tennénk hozzá.
Teoctist pátriárka halála újra rávilágított arra a furcsa ellentmondásosságra, amely a román ortodox egyház jogállását jellemzi. Hivatalosan érvényes ugyan a nyugati demokráciákban elfogadott elv az állam és az egyház szétválasztásáról – a gyakorlatban azonban az ortodox egyház államegyházként viselkedik, és a politikum is akként kezeli.
Gyakran lehetett hallani az uniós csatlakozás előtti években, hogy Európának csak a felvevőpiac miatt van szüksége Romániára. Az euroszkeptikusok forgatókönyvében külön fejezet szólt például arról, hogy Brüsszelnek semmi érdeke nem fűződik a romániai mezőgazdaság talpra állításához, hiszen a régi tagállamok számára kiváló lehetőség lesz a kelet-európai fogyasztóknak túladni termékeiken.
Ha valaki úgy gondolta volna, hogy a virrasztás kegyeleti és nem politikai tett, most láthatta: Romániában ez nem így van. A Teoctist koporsójánál zajló politikusi tülekedés újfent bebizonyította, a politikai üdvözülés útjai kifürkészhetetlenül változatosak. Versenyt jelent még ott is, ahol ennek nem lenne helye.
A korábban katonai célokra használt ingatlanok sikertelen önkormányzati visszaigénylésének sagája többféle értelmezésre – pontosabban többféle viszonyulási módra – ad lehetőséget. A borúlátóbb és gyanakvóbb változat kétségkívül a diktatúra éveiből visszamaradt militáris szemlélet és katonai infrastruktúra-logisztika továbbéltetésének, az állami túlhatalom – akár a törvényesség rovására történő – erőszakos megőrzésének...
Az első köbméter föld megmozdítása előtt az átlagember számára követhetetlenné váltak a verespataki aranybányához fűződő események. A kanadai–román Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kitermelési szándékai köré hatalmas virtuális struktúrát épített a politikai-jogi bürokrácia, a témával napirenden foglalkozó sajtó, a protestáló környezetvédő civil szervezetek kezdeményezései.
Látogatottsági adatok