Az elmúlt időszakban beindult romániai korrupcióellenes hadjárat biztosan a brüsszeli diplomatákat is meglepte. Ők ugyanis korábban azt tapasztalták, hogy az ország EU-csatlakozása elé a korrupció gördíti a legtöbb akadályt. Ennek ellenére sokáig egyetlen magas rangú állami tisztviselő vagy politikus ellen sem indult eljárás, holott Romániát – Bulgária mellett – a magas szintű korrupció európai melegágyaként tartották számon.
Egy éve borzolja a kedélyeket Magyarországon és a világszerte élő magyarság soraiban Gyurcsány Ferenc magyarországi miniszterelnök hírhedtté vált 2006. májusi, tavaly ősszel nyilvánosságra hozott balatonőszödi beszéde.
Ha a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, akkor a mennyei zöld világba tartó út minden bizonnyal az emberi rövidlátás termelte csipkésdrót-akadályokkal szegélyezett. Ezt látszik bizonyítani az az attitűd, amely az önkormányzatok többségét jellemzi, ha a környezetbarát közlekedés feltételeinek megteremtése kerül szóba.
Első látásra úgy tűnik: Marosvásárhelyen megismétlődik a négy évvel ezelőtti kudarctörténet. Akkor Kelemen Atilla és Csegzi Sándor hangtalan versenye – valójában: az „egység” kulisszái mögé búvó politikai brigantizmus – döntött arról, hogy Kelemen lesz az RMDSZ polgármesterjelöltje. Nem volt vita a vásárhelyi polgármesterség távlati tétjéről. Az eredményt ismerjük.
Tanulságos végigböngészni a Sólyom László magyar köztársasági elnök parlamenti évadnyitó beszédét követő reakciókat. Amint várható volt, a különböző politikai erők – és a holdudvarukba tartozó médiaértelmiség – saját, rövidebb-hosszabb távú érdekeiknek megfelelően értelmezték a szokatlanul erélyes és kemény hangú szónoklatot. A magyar politikai elitet – a kormánypártok sértett önvédelmi reflexeitől az ellenzék vezérének szűkszavú...
Normális esetben csupán szakmai kérdést kéne jelentenie annak, hogy egy felsőoktatási intézményt az oktatási tárca annak teljesítményét mérlegelve, alacsonyabb kategóriába sorol. A jelenlegi szlovákiai helyzetet azonban nehezen lehetne normálisnak nevezni, tekintve, hogy a hárompárti kormánykoalíció tagjai közül két alakulat is szélsőséges nacionalizmusáról hírhedt,
Vízválasztó előtt áll a Romániában hallgatólagosan államvallásnak számító, Teoctist pátriárka utódjának megválasztására készülő ortodox egyház. A szent szinódus, valamint az egyházi választási bizottság mai ülésén olyan egyházfőt kellene választani, aki legfontosabb feladatának a belső reform végrehajtását tekinti – ez azonban nem történhet meg a kommunizmus idején jelentősen kompromittálódott klérus átvilágítása nélkül. A rossz nyelvek...
Ha majd néhány évtized múlva összegző mű születik a rendszerváltást követő húsz év romániai politikai eseményeiről, a szerzőknek valószínűleg nem kis fejtörést okoz a jelenleg Konzervatív Pártnak (PC) nevezett politikai produktum, illetve a pártelnök Dan Voiculescu besorolása. A párt által befutott sajátos pályaívre ugyanis nem túl sűrűn találni precedenst: humanistaként indult, hogy aztán konzervatívként határozza meg önmagát,
Miközben végig kerülte, sőt szétdünnyögte az ellenzékkel folytatott tárgyalások lényegi témáit – azt, hogy milyen legyen a távlatokat megalapozó erdélyi magyar „rendszerváltás” –, a Tőkés-táborral folytatott megbeszéléssorozat végére az RMDSZ-nek sikerült jelentős „kommunikációs” előnyre szert tennie. Azaz, elhitetnie – a jelek szerint – a közvélemény nagyobbik részével, hogy nem rajta, hanem csakis az ellenzéken bukott az egyezmény...
Szemléletmód kérdése, hogy totális kudarcként kell-e elkönyvelni a Markó Béla és Tőkés László közötti kolozsvári tárgyalás végkimenetelét. Azoknak, akik – az erdélyi magyar
összeborulás első jeleként – a közös EP-jelöltlista összeállítását várták a találkozótól, egyértelműen eredménytelennek tűnhet a kincses városi egyeztetés.
Már csak ez hiányzott: régi ismerősünket, Gheorghe Funar kolozsvári expolgármestert egy lapon emlegetik az Erdélyre ácsingózó magyar irredentákkal és revizionistákkal. Azzal a
határok fölött átnyúló, pánmagyar érdek-összefonódással, amelynek nem titkolt célja rátenni a kezét a Verespatak alatt nyugvó arany- és ezüsttartalékra. A komédiába illő
okfejtés nem kabaréműsorban vagy viccelődés közepette hangzik el, hanem éppenséggel a világ egyik...
Igencsak egyértelműnek tűnik a magát edélyi magyar jobboldalként meghatározó tömb szervezeteinek állásfoglalása: gyakorlatilag egyöntetűen a közös RMDSZ–EMNT-EP-lista ellen, és Tőkés László önálló indulása mellett teszik le a garast. Álláspontjuk – a pillanatnyi erőviszonyokat tekintve –
elvileg érthető.
A Szociáldemokrata Párt tervezett bizalmatlansági indítványa egyelőre a benyújtás és a be nem nyújtás között lebeg – meglehet: Mircea Geoană koporsójaként.
Van ugyan némi logika abban, amit a szociáldemokraták vezére forszíroz: jelen pillanatban ez az indítvány tűnik az egyetlen lehetséges eszköznek arra, hogy megváltoztassa az ő párton belüli helyzetét, amely egyre inkább a tehetetlen, bukásra álló elnök helyzetének látszik.
Sportnyelven szólva célegyenesbe jutott az RMDSZ és ellenzékének képviselői között zajló, a hosszú távú együttműködést célzó tárgyalássorozat. A két fél által a július 30-i Markó–Tőkés-csúcstalálkozó nyomán létrehozott munkacsoportok az eltelt hónap során számos kérdésben – például az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megalapítása, a helyhatósági és parlamenti választásokon való szereplés, a támogatási rendszer átgyúrása –
Nem túlzott az immár az ország leggazdagabb polgárának számító Dinu Patriciu, amikor úgy nyilatkozott: a kazah állami olajtársasággal kötött üzlet a régió, sőt a kontinens egyik legjelentősebb olajcégévé teheti a Rompetrolt. Mint ahogy akkor is teljes mértékben igaza volt, amikor megjegyezte: az energetikai iparban lezajló tranzakcióknak mindig vannak politikai vetületei is.
Magyarországon az egeket verdesik a nemrég megalakult Magyar Gárda körüli hisztéria hullámai. A félkatonai szervezet létrehozása a lehető legostobább ötlet volt, ami az úgynevezett nemzeti radikálisok fejéből kipattanhatott. Dühítő az a felelőtlenség, ahogyan ezek az emberek kacérkodnak a 20. századi magyar történelem egyik legsötétebb korszakának szimbólumaival és retorikájával.
Tanulságos volt a romák érvelése az augusztus 21-i apácai magyar–roma összecsapások másnapján tartott vészgyűlésen: a magyaroknak könynyű, mert van földjük, s meg tudják termelni, amire szükségük van. Adjanak nekünk is, s akkor nem kell lopnunk, hangzott a mindent tagadó szerepükből hirtelen kieső romák okfejtése.
Ha egyebet nem, azt mindenképpen sikerült elérniük a tegnapi egyetemi táblaakció névtelenségbe burkolózó kitervelőinek, hogy újfent bebizonyítsák: a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen az új tanév közeledtével sem változott sokat a multikulturalizmusról alkotott sajátos felfogás. Ez abban nyilvánul meg, hogy kifelé az egyetem vezetői toleranciával kérkednek, miközben a folyosókon szorgos kezek eltüntetik a magyar táblákat –
Látogatottsági adatok