2007. augusztus 22., 00:002007. augusztus 22., 00:00
Természetesen a Székelyföld határát jelz? tábla hányattatásairól van szó, amelynek megrendel?je a Kovászna Megyei Tanács volt. A formai hibákra való hivatkozás és eltávolítás jogszer?, a táblát valóban nem a kibocsátott engedély szerinti helyre állították. Mivel azonban korábban számtalan hasonló, formai okokra hivatkozó, gy?lölköd? hivatalos szembeszegülést tapasztalhattunk, a legfejlettebb jogérzet? emberben is az indulat kerekedik felül. Csak példaként: a Koltay-féle Trianon-film romániai vetítésének kifogásolásához a mozitörvény korábban talán soha nem alkalmazott paragrafusairól fújta le a port Mona Musc? miniszter. Miközben mindenki tudta: nem a jogszer?tlenség, hanem a film üzenete, optikája verte ki a bukaresti biztosítékot.
És nincs ez másként a Székelyföld-tábla esetén sem, hiszen ha a hivatalos kurzusnak megfelel? üzenet kerül a pannóra, senkinek sem jut az eszébe méricskélni a tábla helyét.
Legy?rve a – ha nem is jogszer?en, de indokoltan ágaskodó – indulatot, nem árt benézni a másik portára sem. A Kovászna Megyei Tanács ugyanis úgy állíttatta fel az inkriminált pannót, hogy tudatában volt: nem arra a helyre rendelkezik építési engedéllyel.
Hasonló tényállás mellett két dolog lehetséges. Egy: a háromszéki tanácsnál dühöng a szakmai inkompetencia. Kett?: tudatos, provokatív módon hagyták figyelmen kívül az engedélybe foglaltakat azzal az alig titkolt szándékkal, hogy hadd lám, mit lépnek erre? Egyik változat lehangolóbb a másiknál.
A sorsverte magyar pozitúrája választási kampányplakátokon sem fest jól. Még akkor sem, ha pontosan betartják a felállítási paramétereket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
