A valóság ugyanis mindig több annál, amit le lehet fényképezni, vagy amenynyit le lehet írni bel?le. Ha nem lenne több, elég lenne csak fényképalbumokat, könyveket olvasni, esetleg filmeket nézni az utazás helyett.
Traian B?sescu, meglehet, az elmúlt héten többet látott a székelyföldi valóságból, mint amennyit eddig a statisztikák, a jelentések, a sajtóhírek mutathattak neki. Pontosabban, mást látott: a régiónak azt az arcát láthatta, amelyik megmutatására a dokumentumok nem alkalmasak. Jó-e ez a székelyföldieknek? Segíti-e ?ket abban, hogy magyarként, székelyként, esetleg székelyföldi románként lássák távlatosnak az életüket, hogy otthon érezzék magukat a szül?földjükön. Mert az ellentétes következtetés is lehetséges: a helyzet alaposabb ismerete a székelyföldi törekvések megalapozottabb elutasításához is kapaszkodókat nyújthat.
Az eddigi nyilatkozatok alapján az sejthet?, hogy a székelyföldieknek haszna származhat Traian B?sescu látogatásából. A román nyelv oktatása kérdésében ugyanis az államf? a racionalitás hangján szólt, és tabukat feszegetett. Tette ezt annak ellenére, hogy álláspontja minden bizonnyal több szavazatot visz, mint amennyit hoz számára. Mindez azért fontos, mert a székelyföldi változásokhoz az egész román társadalom szemléletváltása szükséges. Ha a politikai osztály mindig a közvéleményhez igazodik, tovább élteti a görcsöket, a beidegz?déseket. Ezek feloldására csak azok lehetnek képesek, akik szavát közösségük hitelesnek érzi. Traian B?sescu kétségkívül ilyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
