2007. augusztus 20., 00:002007. augusztus 20., 00:00
Az esemény-népszer?sítés klasszikus „hightechje” ugyanis nem nélkülözheti a fogyasztói társadalomra szabott néz?csalogató módszereket, még azzal a riasztó perspektívával is dacolva, hogy a lacikonyhák füstje elviselhetetlen módon keveredik a történelem illatával.
Az els? HMVT jószerint nélkülözte a hasonló kommunikációs technikákat. A háromszékiek világtalálkozóján nem lehetett autót vagy ingatlant nyerni, divatos együttesek fény- és hangorgiájában fürödni. Lehetett viszont egy kicsit rácsodálkozni, vagy másokat rácsodálkoztatni mindarra, ami ezt a térséget a magyar kultúra és történelem megbecsült, értékelt részévé emelte. Lehetett találkozni régen látott emberekkel, megpróbálni felfedezni a ráncok mögött az évtizedekkel ezel?tti vonásokat. És lehetett elgondolkodni azon, hogy mi, egyenként mit mondanánk a szül?földünkr?l, hogy hitelesen szóljon, és meghaladja a közhelyek szánalmas szintjét.
A következ? kérdés, ami szervez?kben és résztvev?kben immár az els? tapasztalatok ismeretében óhatatlanul megfogalmazódik: milyennek kellene lennie a HMVT folytatásának? A „jó lenne, ha az orvosok, mérnökök, tanárok ezentúl évente találkoznának” népmesei szint? kívánalma túl nagy mértékben alapoz az emberi önzetlenségre, ezért nem t?nik életszer?nek. A világtalálkozó legfeljebb hivatkozási alapot teremthet a térségfejleszt? er?feszítések dimenzionálásához. A tényleges munkának, a munkafeltételek megteremtésének csak azután kell elkezd?dnie. Ha így lesz, akár a történelmi jelz?vel is kitüntethetjük a világtalálkozót – utólag.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.