2007. augusztus 02., 00:002007. augusztus 02., 00:00
Az eredeti képlet még sarkítottan egyszer?: a RMGC mintegy 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt mosna ki ciánalapú technológiával, számottev? hasznot remélve a 2,5 milliárd dolláros költségvetés? projekt végén. A színesfém felszínre hozása ugyanakkor környezetvédelmi szempontból kiemelked? rizikófaktort jelent Verespatakra nézve, és értelemszer?en együttjár az ?si bányásztelepülés természeti környezetének, épített örökségének, összképének visszafordíthatatlan megrongálásával. Az évek óta húzódó vita – rengeteg id?közi hozadékával – ebb?l az alaphelyzetb?l kiindulva jutott jelenlegi stagnáló állapotába. Biztos pontnak mindeddig csak az engedélyezési folyamatban kompetens szervek felel?sségáthárító attit?dje bizonyult. A problémát labdaként egymásnak dobáló hatósági szervek tehetetlenségére ékes példa a jelenleg kialakult patthelyzet. Alig egy héttel azután, hogy a Kolozs Megyei Törvényszék elutasította a RMGC területrendezési tervét, Fehér megye önkormányzata máris új engedélyt bocsájtott ki az arany kitermelésében érdekelt vállalat számára. A jogászok számára is z?rzavaros helyzet talán legelkeserít?bb következtetése az lenne, ha végre bizonyítást nyerne a tény, hogy az els?dleges környezetvédelmi, gazdasági és szociális szempontok körül folyó vitát fölülírja a pártok közti napi politikai csatározás. Legalábbis elgondolkodtató, hogy az RMGC irányába immár a sokadik gesztust tev? Fehér Megyei Tanács elnöke annak a Demokrata Pártnak a tagja, amely – élen Traian B?sescu államf?vel – kezdett?l a bányaprojekt el?nyeit igyekezett hangsúlyozni.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.