Emlékezetes, amint a legf?bb közjogi méltóságok egymást licitálták túl az elhunyt egyházf? érdemeinek méltatásában, az pedig, hogy az utód kiválasztása a közélet egyik legfontosabb eseményévé vált, jól jellemzi az ortodox egyháznak a román társadalomra gyakorolt befolyását.
Ezt az ellentmondásos helyzetet jelzi az egyházi vezet?k átvilágítása körüli z?rzavar is. A rendszerváltás el?tti fasisztoid nacionálkommunista rezsim idején az ortodox egyház gyakorlatilag behódolt a hatalomnak – másképp nehezen képzelhet? el, hogy sikerült volna meg?riznie befolyását és pozícióit. Ennek pedig minden bizonnyal egyik elengedhetetlen feltétele volt, hogy számos pap – a legalacsonyabb szintekt?l a legmagasabbakig – tev?legesen is együttm?ködjön a rendszerrel. Azaz jelentsen paptársairól, feletteseir?l, beosztottjairól és – ami a leglényegesebb – a gondjaira bízott hívekr?l. A besúgás önmagában is elítélend? cselekedet, ám egyházi személyiségek esetén f?benjáró vétek, hisz gyóntatóként a hívek legbens?bb titkait is megismerhették.
Az ortodox egyház helyzetét viszont kit?n?en ábrázolja, hogy e kisebb-nagyobb mértékben bizonyított vádak ellenére sem történt semmi érdemi a múlt felderítésére. Az átvilágítótestület mostani elhatározása inkább amolyan es? után köpönyeg jelleg? felbuzdulásnak t?nik, az id?zítés, illetve a sajtóban mostanában megszell?ztetett besúgóvádak pedig bizonyos politikai érdekcsoportok háttér-machinációit sejtetik.
Ilyen körülmények között a kései átvilágítás hitelessége és hatékonysága még a kezdeményez?k esetleges jó szándéka ellenére sem t?nik bizonyosnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
