2007. szeptember 14., 00:002007. szeptember 14., 00:00
láthatóan zavarba hozta az elnök átfogó helyzetértékelése. Mint ahogy folyamatosan zavartnak mutatkozik Sólyom László teljes eddigi államf?i tevékenysége kapcsán.
Megválasztása óta Sólyom alaposan átrajzolta a Magyar Köztársaság elnökér?l eleddig formálódott „fantomképet”, leszámolva az „árpibácsis” vagy a Mádl-féle öregesen úriemberes stílussal – ebbe a folyamatba illeszkedik példátlan gesztusa is. Az államf?, bírálói szerint, túlzottan feszegeti az elnöki hatáskör parlamentáris demokráciában kváziprotokollárisnak tekintett szerepkörét. Ami ebben a formában nem igaz. A kiváló alkotmányjogászból államf?vé avanzsált Sólyom nem tesz mást, mint maximálisan kihasználja mindazon cselekvési lehet?ségeket, amelyeket az alkotmány biztosít számára (és aligha van az alaptörvénynek nálánál jobb ismer?je). És természetesen politikai rövidlátásra vall a – baloldalról és széls?jobbról érkez? – pártos elkötelezettség vádja is. Sólyom – mint mondta, a Sándor-palota ablakából messzebbre látva – nem „játékosi”, hanem „bírói” szerepet vindikál magának a pártpolitikai küzdelmekben, s ebben a törekvésében legf?bb szövetségesei nem valamely tábor meghatározó politikusai, hanem a civil társadalom sokáig formátlannak és hatástalannak t?n? csoportjai: egy újfajta, gyanakvással figyelt, független közéleti „er?tér”.
Ennek a „hátszélnek” az er?södése pedig ígéretes lehet?ségeket tartogat az összmagyarság számára – elég Sólyom vajdasági látogatása során tett, autonómiára és kett?s állampolgárságra vonatkozó határozott, ám racionális állásfoglalására gondolni. Még akkor is, ha – mint a példátlanul felel?tlen vagyontörvény esetében – ajánlásai gyakorta süket fülekre találnak. A józan ész, a normalitás hangját meghallják, akiknek van hozzá fülük – kérdés, lesznek-e elegen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
