2007. szeptember 18., 00:002007. szeptember 18., 00:00
Elég csak végigskálázni azokat a többnyire gazdasági, de nem ritkán kényelmességi szempontokra hivatkozó érveléseket, amelyekkel lobbicsoportok megpróbálnak megtorpedózni egy-egy döntést, ami legalább hétvégére a gyalogosoknak és gyerekeknek juttatná a városközpontot.
Megkérd?jelezhetetlen tény, hogy városainkat túln?tte az autósforgalom, s mivel a maximum konflisforgalomra tervezett erdélyi utcák átereszt?képességét a leghangosabb dudaszó vagy autóstrágárság sem képes megnövelni, nincs más megoldás, mint az értelmes korlátozás. Mondhatni: vissza a gyökerekhez. Természetesen életszer?tlen elvárás lenne gyaloglásra biztatni az embereket, a felgyorsult életritmus, a megn?tt távolságok, az elcsökevényesedett emberi állóképesség lehetetlenné teszi e közlekedési forma kizárólagosságát. Az alternatív közlekedési lehet?ségek viszont csak akkor nyernének létjogosultságot, ha megfelel? feltételeket teremtenének az arra hivatottak. Ha megfelel? színvonalú, folytonosságú és védettség? kerékpárosutak épülnének, ha tiszta, gyors, kiszámítható lenne a tömegközlekedés. Ha megfelel?en biztonságos és megfizethet? parkoló állna az autósok rendelkezésére a gyalogoszóna közelében.
Ennél a pontnál pedig vissza is kanyarodtunk az emberi-intézményi rövidlátáshoz. A kerékpározás ugyanis ma még legfeljebb kampányfogásként kerül ki esetenként a lenézett kategóriából, választási szélcsendben mell?zött, periférikus témaként szerepel az ide-oda tologatott aktacsomókban. A közúti forgalom viszontagságainak, a sokszor mérhetetlen mélységeket produkáló autósg?gnek kitett kerekesek pedig a megszállottak vagy különcök kasztjába soroltatnak, jogszabályi, társadalmi támogatottság nélkül viszont alig van esély a változásra. Amit amúgy mindannyian áhítunk, ha kilátástalannak t?n? dugóban pácolódunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
