vagy legalábbis a feliratok közül néhányat –, függetlenül attól, hogy azokat a sajtó nyilvánossága előtt, vagy „gerillaakció” keretében helyezik ki.
Az utóbbi hónapokban megszaporodtak a „zavaró” magyar feliratokkal kapcsolatos ügyek: emlékezetes, hogy a hatóságok számára csak akkor vált elviselhetetlenné, hogy a Kovászna megye bejáratánál felállított reklámpannó a megengedettnél közelebb áll az úttesthez, miután fölkerült rá a Székelyföld felirat. A toleranciáját hangoztató nagyváradi önkormányzat a mai napig sem ültette gyakorlatba saját, a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséről szóló határozatát – ezek után még ők csodálkoztak, amikor a belvárosi házak falán sorra jelentek meg a történelmi magyar utcaneveket feltüntető, szintén gerillaakció során fölfestett feliratok.
Persze elvileg valóban elítélhető, hogy „illetéktelenek” gerillafeliratokkal „rongálják” az épületek falait, ám tekintve, hogy hatályos határozatoknak kívánnak érvényt szerezni, nevezhetjük a civil kurázsi megnyilvánulásának is az akciókat. (Teljes szívvel akkor nevezhetnénk annak, ha az „elkövetők” arccal és névvel is vállalnák a felelősséget). Az mindenesetre tény: az illetékesekre nem vet jó fényt, hogy elutasító magatartásukkal ilyen polgári engedetlenségi megnyilvánulásokat váltanak ki. Márpedig úgy tűnik, hogy hozzáállásuk ennek ellenére sem változik, így sajnos elképzelhető, hogy ilyen békés „gerillaakciókkal” a továbbiakban is meg kell támogatni az érvekre alapozott igényeket – főleg akkor, ha a budapesti vezetés komolyan gondolja, hogy ódzkodik az önrendelkezési igények hivatalos támogatásától.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
