A helyzet mára homlokegyenest megváltozott, és ebben oroszlánrésze van a korrupcióellenes ügyészségnek, amely több illusztris személy ellen folytat el?zetes vagy tényleges b?nvádi eljárást. Ha visszaemlékszünk, a jobbközép er?k 2004-es gy?zelme után, Traian B?sescu államf? és a C?lin Popescu-T?riceanu vezette kormány egyaránt zászlajára t?zte a korrupcióellenes harcot. Most azonban, amikor nagy halak is fennakadtak az ügyészség hálóján, sokan politikai bosszúhadjárat lecsapódásaként hajlamosak elkönyvelni a részleges eredményt. A nyilvánosságnak persze nincs betekintése a nyomozati anyagokba, a kiszivárogtatott, sokszor egymásnak ellentmondó adatok halmazában képtelenség eligazodni, a gyanúsítottakat és megvádoltakat a joger?s bírósági ítélet megszületéséig pedig megilleti az ártatlanság vélelme. Azokban az összeesküvés-elméletekben azonban aligha hihetünk, amelyek szerint az államf? aktuálpolitikai kénye-kedve szerint kreáltat dossziét ellenlábasairól, és e törekvésében szervilis partnert talál a hazai nyomozó hatóság vezet?iben. Ebb?l a logikából ugyanis az következik, hogy a B?sescu-éra el?tt a dossziék elfektetése volt a f? ukáz, hiszen korrupciónak akkor is lennie kellett, gyanúsakról azonban nem hallottunk.
A leleplezések épp olyan traumát váltanak ki a romániai társadalom bizonyos szegmensében, mint az egykori titkosszolgálati ügynökök, apparatcsikok leleplezését célzó átvilágítási folyamat. Ezt az árat azonban 2007. január 1-jéért mindenképp meg kell fizetnünk – és akkor az erkölcsi megtisztulás igényér?l még nem is beszéltünk.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.