2007. szeptember 04., 00:002007. szeptember 04., 00:00
A klasszikus ellenzéki szerep ugyanis nem tette lehetővé számára, hogy leszámoljon Ion Iliescuval – csak egy rossz békét tudott kötni vele –, hogy a maga oldalára állítsa a Ponta-féle fiatal farkasokat, és hogy biztosan alapozhasson a PSD faunájában meglehetősen különálló fajnak tűnő kolozsvári csoportra. Rájöhetett: a tehetetlenségből csak belső tisztogatással vagy érezhetően megnövekedett zsarolási potenciállal törhet ki.
Amennyiben a bizalmatlansági indítvány a kormány bukásához vezetne, a két lehetséges forgatókönyv – jó adag rizikóval ugyan, de – komoly esélyt teremthet Geoană számára, hogy a maga javára fordítsa a belső helyzetet. Az esetleges, PSD-re alapozó új kormányalakítás, amennyiben átmeneti, egy évre szóló megoldásként megfelel a demokratáknak – és elsősorban Băsescunak – esélyt adna Geoanának, hogy kormányfői eszközökkel – állások osztogatásával – konszolidálja saját pártvezetői pozícióját. Az előrehozott választások forgatókönyve pedig szintén hasznot termő lehetne: a jelöltlisták összeállítása, a kampány megtervezése és levezetése ugyanis mindig lehetőséget jelent a hivatalban levő pártelnöknek, hogy alakítson valamit a pártmasszán.
Ha viszont az indítvánnyal kapcsolatos alkudozások arra szolgálnak, hogy a tervtől való elállás fejében a Tăriceanu-kabinet valamit nyújtson a PSD-nek – pontosabban: a Geoană által kijelölt klientúrának –, a pártvezér ismét csak nyert az ügyön: megerősítette – Iliescuék ellenében – a párton belüli bázisát.
Ez lenne tehát Geoană számítása. Játszmáját azonban más, hasonló játszmák keresztezik: a Tăriceanu–Băsescu-játszma, a liberális párton belül kibontakozó párviadalok, amelyeket a választási törvény kérdése is tarkít. Így a hosszú forró politikai ősz kimenetele a legnehezebben megjósolható dolgok közé tartozik: a párhuzamos játszmák ugyanis leggyakrabban a véletlenben találkoznak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.
