2007. augusztus 30., 00:002007. augusztus 30., 00:00
Persze ismerjük a hivatalos verziót: a gárda pusztán hadisírgondozás, katasztrófaelhárítás, hagyományőrzés (sejthető, milyen hagyományt őriznének), parlagfűirtás céljából jött létre. Hogy a parlagfűirtáshoz miért szükségeltetik paramilitáris formában szerveződni, rejtély. Lőgyakorlatokra pedig valószínűleg azért járnak, hogy tudják majd elriasztani a sírokat összepiszkító galambokat.
Az a zavaros disputa azonban, amely a gárda megalakulását megelőzte és követte, híven tükrözi a magyarországi mentális-politikai állapotokat. Az egyesület, ha mást nem is, azt elérte, hogy a magyar konzervatív-polgári tábort ismét belekényszerítse egyfajta zsákutcába, a magyarázkodások és elhatárolódások ördögi körébe, ahonnan nemigen van kiút. Bármit mondjanak ugyanis az ellenzék véleményformálói, a baloldali-liberális médiadiskurzus wurlitzerszerűen sulykolja, hogy minderről Orbánék tehetnek – a „gárdisták” így rövid távon morálisan diszkreditálhatnak minden jobboldali kezdeményezést. Nem vagyunk az összeesküvés-elméletek hívei, de a kormány és holdudvara valóban kiválóan profitálhat minden ilyen cirkuszból (lásd még a dicstelenül kipukkadt Bácsfi Diána-lufit), mivel a náciveszély-elhárítás legfőbb letéteményeseiként pozicionálhatja magát – nemcsak a magyar lakosság, hanem a külföld előtt is. A helyzet abszurditását jelzi, hogy – egyéb nemzetközi visszhangok mellett – a szlovák külügyminisztérium is „kemény hangú” nyilatkozatban óvott a magyarországi szélsőjobb-veszélytől – miközben a szlovák kormánykoalíciónak tagja Meciar és Slota pártja, és időnként magyarokat vagy – legutóbb – feketéket püfölnek a szlovák bőrfejűek.
Az egész magyar politikai elit közös felelőssége, hogy higgadtan, kiegyensúlyozottan, éretten kezelje az ügyet – a hisztériakeltés és az elbagatellizálás csábításai között. Hátha azután ráérnek foglalkozni a gazdasági és morális válságba süllyedt ország legégetőbb problémáival.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Első látásra úgy tűnik, messze van az úzvölgyi katonatemető nyugalmához szükséges rendezés. A Csíkszentmárton község gondozásában lévő temetőben le kell bontani és eltakarítani az illegálisan felállított betonkereszteket. Akkor valójában mi a gond?
Azon valószínűleg kevesen lepődnek meg, hogy Moszkva szemét nagyon szúrja, hogy Moldovának Nyugat-barát, EU-csatlakozást célul kitűző kormánya van.
Elszörnyedve, részvéttel, szánakozással, a gyász érzésével követik az emberek szerte a világon a Törökországot és Szíriát sújtó pusztító erejű földrengés következményeit.