Pataky István
2020. december 31., 09:57
2020. december 31., 09:57
Koronavírus ide vagy oda, a politikai élet idehaza és a nemzetközi térben is épp olyan mozgalmas volt, mintha járványmentes békeidőket élnénk.
Nálunk két választástól volt hangos a közélet. A romániai helyhatósági megmérettetés több meglepetést is hozott, de magyar szempontból mindent vitt a marosvásárhelyi siker. Soós Zoltán személyében ismét magyar polgármestere van a Bolyaiak városának, s ez a győzelem nemcsak a változás esélyét hozta vissza, húszéves gátakat szakított át.
Egy olyan lemondó, fanyalgó, cinikus, néha üldözési mániás vélekedésnek adott méretes pofont ez az eredmény, amely egyre nagyobb teret nyert a magyarok körében, és azokat is béklyóba kötötte, akikben maradt még némi optimizmus. Frontváros, előre leosztott lapok, román titkosszolgálati akadályok – csak néhány „érv” egy magyar polgármesterjelölt esélytelensége mellett. Ehhez képest mit láttunk? Egy korrekt, alapvetően csendes kampány után utcahosszal nyerő magyar az egymással is küzdő román jelöltek előtt. És a választások másnapján nem vonult be fehér lovon Orbán Viktor Marosvásárhely főterére, s csapatokba verődött románok sem dúlták fel dühödten az általuk „elvesztett” városházát. Bársonyos szeptember tromfolt rá a harminc évvel ezelőtti fekete márciusra.
Vírusos évünk utolsó hónapjában a választópolgárok piros lapot mutattak fel az utóbbi évtizedben egyre mélyebbre züllő romániai politikai elitnek. Nem lehet másként értelmezni a negatív rekordot döntő részvételi arányt, a tüntető távolmaradást. Közben azért eredmények is születtek: egy olyan koalíció került hatalomra, amelynek két tagja joggal élte meg csalódásként a vártnál jóval alacsonyabb támogatottságot. A harmadik játékos ezzel szemben fülig érő szájjal vette tudomásul a választási végkifejletet annak ellenére, hogy százezer szavazót vesztett négy év alatt. Az RMDSZ pozíciója soha nem volt még ilyen erős a bukaresti kormányban.
Io napot chivanok, PNL, USR – mondhatná most Klaus Iohannis, de nem teszi. Gyalázatos áprilisi performansza után az államfő ezúttal inkább gratulált a három magyar miniszternek és az RMDSZ-es miniszterelnök-helyettesnek, utóbbiak pedig köszönték szépen a biztatást. Ennyit a politikai nyilatkozatok komolyságáról.
Sok elemzővel ellentétben, én nem a hírszerzési laboratóriumok munkáját látom a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) megjelenésében. S azok közé sem tartozom, akik elitista minősítgetések kíséretében küldenék karanténba ezt a formációt, s befogott orral fintorognak annak képviselői láttán. Az AUR meglepő sikere éppúgy társadalmi látlelet, mint a szavazási kedv eltűnése. „Aranyosék” csak ráéreztek a lehetőségre, hangosan kimondták mindazt, ami a Facebook-kommentekben tombolók, a kocsmaasztal körül méltatlankodók körében már egy jó ideje „téma” volt. Az AUR erősödése is a hitelét vesztett romániai politikum sara.
A koronavírus körüli őrület miatt sokszor sajgó fejünket a köldöknézésből felemelve Amerikát láttuk az idén. Azt, ami maradt belőle. Egy polgárháború küszöbén táncoló nagyhatalmat, ahol a kisvárosi amerikainak életfelfogásban annyi köze nincs a New York-i honfitársához, mint a bajorországi sörfőzőnek a szomáliai szomjazóhoz. Ahol szavazók milliói meg vannak győződve arról, hogy elcsalták az elnökválasztást. Az Egyesült Államokat nem a járvány, hanem politikai elitje vezette a szakadék szélére. Innen kellene visszarántania a kantárt a szenilissé vált szovjet pártfőtitkárokra emlékeztető új elnöknek. Jó kis show lesz.
De ez már a jövő év zenéje. A 2021-es esztendőé, amikor állítólag kilépünk a koronavírus ördögi köreiből. Úgy legyen!
Balogh Levente
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
Balogh Levente
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Makkay József
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Balogh Levente
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Makkay József
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Kiss Judit
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Balogh Levente
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
szóljon hozzá!