2009. január 07., 10:582009. január 07., 10:58
Általános megelégedést váltott ki, hogy az új hatalom hatszorosára csökkentette, és 4800 lejre maximalizálta az állami vállalatok vezetőinek havi jövedelmét, a kormány tagjai pedig ezentúl legtöbb egy, az állam résztulajdonában lévő társaság igazgatótanácsában foglalhatnak helyet. Mindez érthető lépés egy olyan ország kormánya részéről, amely máris nyögi a gazdasági világválság terhét. Itt van azonban a papíron szintén takarékossági szempontokkal indokolt másik intézkedés, amely január 5-étől megszünteti a nyugdíj és az állami jövedelem halmozásának lehetőségét, vagyis válaszút elé állítja az aktív időseket: folytatják a munkát a közszférában, vagy megelégednek azzal, hogy havonta várják a postást.
A katonai és rendvédelmi szervek nyugállományú alkalmazottai – merthogy a miniszterelnök elsősorban rájuk utalt – esetében még érthető is a lépés, hiszen ezeknek a „veteránoknak” a nyugdíja messze meghaladta az egyéb hivatásban megőszült dolgozók járandóságát, ráadásul esetükben nem áll fenn a pótolhatatlanság esete. Más a helyzet viszont a pedagógusokkal vagy a színészekkel. Spórolni persze mindenütt lehet, de például a világot jelentő deszkákon semmiféle adminisztratív intézkedés nem indokolja, hogy egy harmincéves színész alakítsa Lear királyt. Hasonlóképpen felkavarná az oktatásügy menetét is, ha hirtelen pótolni kellene több mint hatezer nyugdíjas pedagógust – és e téren egyáltalán nem azokról van szó, akik fiatal, szakképzett kollégájuk elöl foglalják el a katedrát.
Az államifizetés-halmozás korlátozását célzó rendelettel kapcsolatos fenti aggályokon túl felmerül a nyugdíjasok diszkriminációja is, a hazai aktív idősek többsége ugyanis megélhetési okokból vállal munkát. Másrészt méltánytalan – jogilag is sántít – visszakövetelni egy nyugdíjas állami alkalmazottól a korábban kapott végkielégítést, ha a közszférában kíván tovább dolgozni. Egyrészt egy jogszabály nem lehet visszamenőleges hatályú, másrészt pedig kevesen követhetik Gabriel Oprea belügyminiszter példáját, aki úgy fizette vissza 100 ezer lejes tábornoki végkielégítését, mint a katonatiszt.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.