Természetesen nem érdemes illúziókat táplálnunk, a német származású román elnök nem kedvelte meg a magyarokat a legutóbbi magyarellenes uszítása óta. Viszont ugyanúgy alkalmazza a magyarok számára kedvező lépéseket, mint az ellenük való hergelést: a saját és a kisebbségi liberális kormány pillanatnyi, illetve középtávú politikai érdekeinek szolgálatában.

Döntése lehetséges mozgatórugóinak felderítéséhez idézzünk fel néhány közelmúltbeli eseményt. Augusztus 31-én az RMDSZ végül nemhogy nem támogatta az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) által a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt, de – korábbi ígéretét megszegve – még a parlamenti ülésről is kivonult, hogy a törvényhozás határozatképtelenné váljon. Nem sokkal később Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arról beszélt: a parlamenti választások után az RMDSZ-hez hasonlóan Európai Néppárt-tag Nemzeti Liberális Párttal (PNL) képzeli el az esetleges közös kormányzást, amit Ludovic Orban miniszterelnök, a PNL elnöke is megerősített. Mindezt azok után, hogy a PNL évek óta a legfőbb hangadó a magyarellenes kezdeményezések terén, és a párt éléről államfővé vált Iohannis a magyarok ellen heccelve próbálta befeketíteni a PSD-t, amikor magyarbérencséggel vádolta meg, azt állítva: el akarja adni nekik Erdélyt. Ezt követte Iohannis keddi döntése, hogy visszaküldi a parlamentnek a Trianon-törvényt.

Mindezek alapján nem kizárható, hogy az amúgy is a PSD-s exkülügyminiszter, Titus Corlățean által kidolgozott Trianon-törvény elkaszálására tett kísérlet gesztus az RMDSZ felé, amellyel a PNL és Iohannis jelezni kívánja: ha a decemberi parlamenti választás eredménye indokolttá teszi, tényleg hajlandó elásni a csatabárdot, és szívesen kormányozna együtt a magyar szervezettel. És persze addig is jól jön, ha biztosítja a parlamenti többséget.

Persze nem kizárható, hogy az okok között az is ott van, hogy közben az államfő vagy valamelyik józanabb tanácsadója felmérte azt, amit mélyromán hevületében a jogszabály megszavazásakor az összes román parlamenti párt képtelen volt: hogy elég nehéz és mérsékelten hiteles úgy provokációval vádolni az egyik szomszédos országot, ha Románia éppen a számára egyik legfájdalmasabb napot teszi meg nemzeti ünnepévé. (Hogy a 2020-as évet, a trianoni diktátum századik évfordulóját a nemzeti összetartozás évévé nyilvánító magyar országgyűlési határozat, amelyre a román Trianon-törvény válaszul született, nem ezzel egyenértékű, nem sértő és nem provokatív senkivel szemben, az egyértelmű. Mint korábban már említettük: az aljas Trianon-törvénnyel az lenne pariban, ha Magyarország például a tömeggyilkosságban jeleskedő román lázadóvezérek, Horea, Cloșca és Crișan vagy Avram Iancu dicstelen halálát tette volna meg nemzeti ünneppé.)

És természetesen az sem kizárható, hogy a háttérben nyugati kancelláriák – Berlinből, Washingtonból, Brüsszelből – finoman jelezték Iohannisnak: egy ilyen jogszabály nem összeegyeztethető sem az európai, sem az észak-atlanti értékekkel.

A kérdés az, mi lehet a törvény sorsa a parlamentben. A jobbközép oldal a bizalmatlansági indítvány megszavazására összehívott ülés kudarcba fullasztásával már jelezte: képes megtörni a PSD eddigi parlamenti fölényét. Persze a Trianon-törvény ügye kényes téma, hiszen a román szavazók rendszerint díjazni szokták, ha az általuk támogatott politikai erők a magyarok számára káros lépéseket tesznek, ezért nehéz lenne kitáncolni mögüle. A Iohannis által felhozott kifogások – hogy a jogszabályt nem előzte meg szakmai és társadalmi egyeztetés, ráadásul óvatosan kell kezelni a társadalom megosztására alkalmas témákat, na és persze a tolerancia és az emberi méltóság kifejezések is szerepeltek az indoklásban – mindazonáltal alkalmasak lehetnek arra, hogy még a magyarellenes uszításban élen járó pártok is ürügyként hivatkozhassanak rá az RMDSZ megbékítése érdekében. Ráadásul a jogszabály elutasításával a jobbközép oldal „európaiságát” és „toleranciáját” is demonstrálhatná a nyugati partnerek előtt. Bár azért vérmes reményeket nem táplálunk.

A kérdés mindezek után már csak az, hogy valóban szükségük lesz-e majd az RMDSZ-re a liberálisoknak, vagy az egész csak sok hűhó semmiért. Na meg az, hogy tényleg indokolt és jó lenne-e magyar szempontból, ha az RMDSZ kormányra lépne a liberálisok oldalán. Már nem az RMDSZ, hanem az erdélyi, partiumi és bánsági magyarok számára.