VEZÉRCIKK – Visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával – így jellemezhető az, amit egy neves amerikai úszószaklap tett, amikor vezető hírben közölt egy bizonyítékok nélküli vádaskodásoktól hemzsegő véleményanyagot a világ legjobb úszónőjéről, Hosszú Katinkáról.
2015. május 26., 20:002015. május 26., 20:00
Egy volt kanadai versenyző, az Egyesült Államokban edzőként és televíziós szakemberként dolgozó „sporttárs” azt állítja, hogy tiltott szerek nélkül képtelenség olyan eredményeket elérni, mint amilyeneket a 26 éves pécsi lány jegyez lassan három éve. Bár azt a szerző is elismeri, hogy bizonyítékai nincsenek, a Katinkát az egykori NDK-s sportolókhoz hasonlító véleménye mégis teret kapott egy világszerte ismert szaklapban.
Bár a Swimming World Magazine leközölte a magyar úszószövetség tiltakozó írását, a szerkesztők megjegyzésben hozzáfűzték, mindig is élen jártak a doppingellenes küzdelmet segítő írások közzétételében, mint ahogy évek óta beszámolnak Hosszú Katinka páratlan sikersorozatáról is.
A magyarázat legalább annyira felháborító, mint a cikk tartalma: azt sugallja, hogy a bizonyíték nélküli vádaskodások ugyanakkora teret érdemelnek, mint egy kiváló sportoló csodálatra méltó eredményei. Mintha egy kanadai–amerikai blogger rágalmazásával ugyanannyit tenne a sportért, mint a sokszoros világbajnok, számtalan sikerrel büszkélkedő Hosszú Katinka.
Az a lány, aki óriási csalódásként élte meg, hogy érem nélkül tért haza a 2012-es londoni olimpiáról, de ahelyett, hogy összezuhant volna, munkáját trénerként segítő férjével megreformálták a korábbi edzésmódszereket, és alaposan átértékelték a másodrangú versenyekhez való viszonyulást. A Föld minden sarkában zajló világkupa-sorozatokban érmeket és csúcsokat halmozó Katinkának köszönhetően pedig népszerűbbé vált a sportág.
A megfeszített tempónak tudható be az is, hogy a magyar lány lett az első úszó, aki átlépte az egymillió dolláros kereseti határt. Ez bizonyára növelte az irigykedők, rosszakarók táborát. De nagyon reméljük, hogy megengedhetetlen vádaskodásuk csak megerősíti a bizonyítási vágyat Hosszú Katinkában, aki jövőre a riói olimpia dobogójának legfelső fokáról fog szerényen visszamosolyogni rájuk is.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!