2009. december 23., 10:402009. december 23., 10:40
Ha az RMDSZ-nek az elmúlt hónap során tanúsított magatartását vesszük alapul, akkor a válasz nyilvánvalóan nemleges. Az európai parlamenti választástól eltérően az államfői megmérettetés esetében a Markó Béla vezette alakulat már nem tartotta fontosnak az év elején az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében létrejött magyar összefogás folytatását, és egyoldalú döntést hozott az államfőjelölt-állítás, majd a kormányra lépés kapcsán is.
Nem meglepő hát, hogy a Tőkés László vezette EMNT-ben sokan szorgalmazzák az RMDSZ-szel kötött megállapodás felrúgását, az EMEF megszüntetését, ha már a szövetség amúgy is csak arculatjavítóként közelít az összefogás ügyéhez. Holott az lenne előremutató, ha az RMDSZ vezetőinek szemét nem homályosítaná el a hatalom, és már most gondolnának a 2012-es helyhatósági és parlamenti választásokra, hiszen az alakulat szereplése tekintetében nem mindegy, milyen viszonyt ápol a többi magyar szervezettel – bizonyíték erre a magyaroknak az államfőválasztásról való távolmaradása és Băsescu sikere is.
Jót tesz az RMDSZ-nek „kifelé” is, ha komolyan veszi az EMEF-et, hiszen a Tőkés-oldalról érkező legitimáció a leendő budapesti Fidesz-kormánnyal történő együttműködést is zökkenőmentessé teheti. Annál is inkább, mivel úgy tűnik: a második Orbán-kormány nem pártpolitikai alapon fogja meghatározni a határon túli magyar szervezetekhez fűződő viszonyrendszerét, hanem a külhoni magyar közösségek javát szolgáló konkrét projektek támogatását pártolja.
Márpedig ha mindezek kapcsán konszenzusra tudnak jutni a határon túli magyar szervezetek, annál jobb; ne feledjük: az erdélyi helyzet nem sajátos, hasonló szervezeti sokszínűség jellemzi a Felvidéket, Vajdaságot és Kárpátalját is. A lényeg viszont ennek a sokszínűségnek a kiaknázásában, és nem kihasználásában rejlik.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.