Makkay József
2020. december 21., 14:372020. december 21., 17:00
2020. december 21., 14:372020. december 21., 17:00
Gazdasági szempontból kétféle Románia létezik: néhány nagyváros körül prosperáló és viszonylag jól élő régió, és a mélyszegénységben vergődő kisvárosok és falvak tömkelege, ami az ország túlnyomó többségét teszi ki. Általános tapasztalat, hogy válságok idején – mint a mostani koronavírus-járvány következménye – a leszakadó országrészek még nagyobb szegénységbe és kilátástalanságba kerülnek.
Ha sorra vennénk az erdélyi kisvárosok idei teljesítményét, hamar kiderülne, hogy a koronavírus-járvány első esztendeje nagyságrenddel jobban megviselte őket, mint Brassót, Temesvárt, Kolozsvárt vagy Nagyváradot. És itt elsősorban nem az infrastrukturális beruházásokra gondolok – egy talpraesett polgármester idén is elboldogulhatott a pályázati pénzekből –, hanem a robbanásszerűen növekvő munkanélküliségre.
A jelenség azt jelzi, hogy a rendszerváltás utáni rablókapitalizmus az olcsó munkaerőt kihasználva itt hódított leginkább. A minimálbéres munkát kínáló befektetők állnak leghamarabb tovább ezekről a kistelepülésekről, ahol korábban elhitették, hogy ők a vidék megmentői. A gyakran három váltásban, éhbérért dolgoztatott munkavállalók most arra döbbennek rá, hogy a nagyvárosi fizetések feléért vagy harmadáért sem kell a munkaerejük. A cégtulajdonos már így sem tud annyit kaszálni a végterméken, hogy neki megérje.
A kárrendezés a külföldi hitelekből működő államkasszára marad, de a tűzoltómunka csak átmeneti megoldás, és nem tudja megakadályozni a kistérségek további kiürülését. A kisvárosokból és vonzáskörzetükből a fiatalok jelentős része eddig is megpróbált nyugat-európai munkavállalóként boldogulni, és a pandémia fejleményeitől függően újabb tízezrek várnak indulásra készen Dél-Erdélyből, a Székelyföldről, a Szilágyságból vagy Szatmár és Bihar megye legszegényebb településeiről. Számukra a kormányváltás nem hozhat reményt, hiszen a kárrendezésre és a megszorításokra készülő új kabinet még ha akarna, sem tudna rövid időn belül gazdasági stabilitást hozni ezekbe a leszakadt országrészekbe.
Van, aki azt állítja, hogy a mezőgazdasági termelés újraértékelése lehetne a vidéki munkaerő megtartásának kulcsa, azaz lépéselőnybe kellene hozni a családi gazdaságokat és az őket kiszolgáló helyi feldolgozóipart. Ezzel lehetne ugyanis visszafogni a nagy léptekkel és minimális alkalmazotti gárdával terjeszkedő mezőgazdasági nagyüzemi hálózatot, amely rég nem arról szól, hogy mekkora legyen egy-egy vidék népeltartó képessége. Valószínű azonban, hogy ez is hiú ábránd marad, hiszen a harminc éve fonákul elindított mezőgazdasági termelésnek aligha tud új irányt szabni az új kormány, amely a bukaresti gondolkodás rabja marad.
A régi termelőipar felszámolásának romjain meggazdagodott kalandorok egész vidékeket csupaszítottak le, rákényszerítve a munka nélkül maradt tömegeket, hogy szétszóródjanak a világ minden égtája felé. Ebbe a légüres térbe nyomultak be „az olcsó romániai munkaerő” megszállottjai, akik úgy tekintettek az ország szegényebb régióira, mint a Vadnyugat egykori meghódítói az indiánokra. Ebben közrejátszottak a helyileg megvásárolható polgármesterek is, akik a minimálbért kínáló „befektetők” nyomására elutasították az olyan beruházók letelepedését, akik komolyabb befektetést és nagyobb béreket kínáltak volna. Sok ilyen történet kering kisvárosainkban, ezek kivizsgálásáról azonban a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben nem hallottam. Pedig a munkaerőt kizsigerelő kartellezés eléggé egyértelmű tüneteket mutat. Ami nagyvárosokban sokkal nehezebben működtethető bűncselekmény, hiszen jóval több a munkalehetőség, mint a béreket közös megegyezéssel is nyomottan tartó kistelepüléseken.
Ma már egyértelmű, hogy nemcsak a vendéglátóipar szenved a járvány miatt, hanem a gazdaság egésze. Azon belül is kiemelten sok vidék gazdasága, amely a rendszerváltás óta nem látott kilátástalanságot szülhet, ha a döntéshozók továbbra sem vesznek róla tudomást. Ha úgy tesznek, mintha a nagyvárosok és a kisebb térségek szociális és gazdasági megítélése egyforma lenne. Ami fatális tévedés.
Balogh Levente
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
Rostás Szabolcs
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Balogh Levente
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Balogh Levente
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
Makkay József
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Balogh Levente
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Balogh Levente
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
szóljon hozzá!