VEZÉRCIKK – Nemcsak a választóik egy részével, immár egymással sem találják a közös hangot az RMDSZ vezetői. Az eddigi választások közül a mostani államelnöki megmérettetés alkalmával mutatkozott meg először, hogy a szövetség egyszerűen nem tud megfelelően viszonyulni egy adott politikai helyzethez, és ami ennél is rosszabb: képtelen tisztán, érthetően kommunikálni a külvilággal.
2014. november 24., 21:292014. november 24., 21:29
Kelemen Hunor hétfőn elismerte, felmérések alapján előre tudták, hogy az erdélyi magyarok nyolcvan százaléka Klaus Johannisra fog szavazni. Ehhez képest az RMDSZ választói belátására bízta ugyan, kit támogatnak a második fordulóban, ám burkoltan – sőt itt-ott önkormányzati segédlettel – a kisebbik rosszként feltüntetett Victor Pontát ajánlotta a magyarok figyelmébe.
Persze a PSD koalíciós partnereként a szövetségre eleve egyfajta elkötelezett szerep hárult, viszont semmi sem indokolta például a kampányt Călin Popescu-Tăriceanu oldalán a Székelyföldön. Főleg, hogy már ismerték a magyarok opcióit.
De az sem vall következetes magatartásra – sőt még inkább összezavarja a választókat –, hogy a szövetségben egykor meghatározó politikusnak számító Frunda Györgytől az RMDSZ főtitkára utólag határolódik el a Ponta melletti nyílt kampányolás miatt, miközben a döntő forduló előtt a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva tiszteletben tartandónak nevezte az exszenátor korteskedését.
Arról nem beszélve, hogy az RMDSZ politikusai a választások előtt és után eltérően ítélték meg a megmérettetésnek a kormányzati szerepvállalásra kifejtett hatását. A kampányban többször elhangzott, hogy a magyarok az eddig elért eredmények folytatásáról is dönthetnek, ezzel szemben később cáfolták, hogy az államfőválasztásnak köze lenne a kormányszerephez. (Ez utóbbi a Ponta-kabinet teljesítményétől függetlenül helytálló meglátás).
Az RMDSZ vezetői nem bizonyultak meggyőző kommunikátoroknak ebben a váratlan politikai fordulatokban bővelkedő időszakban, ami elsősorban a saját híveikkel ápolt kapcsolatnak megy a rovására. De sose késő tanulni a saját hibáinkból. Mindjárt itt az új feladat koherensen indokokkal szolgálni a hatalmon maradás vagy esetleg az ellenzékbe vonulás kérdésére.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!