Balogh Levente
2020. december 18., 10:142020. december 18., 10:14
A közismert hagyomány szerint a süllyedő hajót utoljára a kapitány hagyja el. Ezt azonban Romániában sikerült megfordítani: a választások után a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kisebbségi, amúgy hamarosan lejáró mandátumú kormányának hánykolódó hajóját először hagyta el a kapitány, azaz Ludovic Orban, amikor a csalódást keltő eredmény miatt lemondott a miniszterelnöki tisztségről. Mentőcsónakul a következő, szintén PNL irányította, de koalíciós kormányzás idejére a képviselőház elnöki székét nézte ki.
Csakhogy most, hogy az USR–PLUS is ráhajtott a tisztségre, és nem is akar lemondani róla, Orban visszakapaszkodna a kilukadt fenekű mentőcsónakról, és megint miniszterelnök lenne, ha már a hajó mégsem süllyed el, és a párt a jelek szerint mégiscsak megtarthatja a kormányfői tisztséget.
A fejlemények alapján megállapítható: ismét beigazolódott, hogy ha Romániában az észszerűség és a szükségszerűség is azt diktálja, hogy a politikum a lehető leggyorsabban és -hatékonyabban döntsön valamilyen ügyben, akkor borítékolható, hogy a lehető leghosszabb ideig húzzák az időt. Jelenleg az egészségügyi és gazdasági válsághelyzet indokolná, hogy a lehető legrövidebb ideig tartsanak a közös kormányzásra törekvő jobbközép pártok közötti koalíciós tárgyalások. Ehhez képest most már jó egy hete sikerül egy helyben toporogniuk. Mindezt jórészt egyetlen ember, Ludovic Orban miatt, aki most kétségbeesetten igyekszik megmenteni a saját politikai karrierjét.
Persze a mostani helyzethez a váratlan választási végeredmény is hozzájárult, hiszen az, hogy a PNL a szavazatok 25 százalékát megszerezve csupán második helyen végzett a szociáldemokraták mögött, igencsak behatárolja a liberálisok lehetőségeit. Előzetesen abban reménykedtek, hogy bőven 30 százalék fölötti eredménnyel majd ők diktálhatják a koalíciós feltételeket – most viszont az USR–PLUS alaposan kihasználja, hogy nélküle nem alakítható jobbközép kormány, és igyekszik a lehető legtöbb befolyásos tisztséget megszerezni.
És ott van az RMDSZ is, amely a maga mintegy 6 százalékával szintén nélkülözhetetlen tagja egy leendő jobbközép kormánynak, így ő is megkérheti az együttműködés árát. Merthogy az USR–PLUS-nak és az RMDSZ-nek is igaza van abban, hogy 25 százalékával a PNL nem diktálhatja úgy a szabályokat, mint egy 40 százalékos párt. Így aztán valóban némileg túlzó igény egyszerre magának követelni a kormányfői tisztséget és a képviselőház elnöki tisztségét is. Persze utóbbira azért volt szükség, hogy Orban azért mégiscsak rendelkezzen egy befolyásos vezetői pozícióval is, mivel egyszerű pártelnökként az ország irányítására kevesebb lenne a ráhatása.
Csakhogy az USR–PLUS keresztülhúzta a számításait, ennek nyomán megmutatta a valódi arcát. Az, hogy a kormányfői tisztségről lemondott, még indokoltnak is nevezhető a választási félkudarc után – igaz, ezzel az erővel a párt elnöki tisztségéből is távozhatott volna. Most azonban, hogy elúszni látszik a házelnöki tisztség, már gátlások nélkül visszatérne a kormányfői székbe. Ehhez pedig nem habozna másodszor is eljátszani a tavaszi kutyakomédiát, amikor a kormány elleni bizalmatlansági indítvány sikere után váratlanul visszaléptette az új kormány élére kijelölt Florin Cîţu pénzügyminisztert, hogy ő vehesse át a helyét.
Nem véletlen, hogy sem a pártvezetés tagjainak egy része, sem maga Cîţu nincs túlságosan elragadtatva az ötlettől. Elvégre az egész huzavona üzenete az, hogy nem is a járványhelyzetet és a gazdasági válságot hatékonyan kezelni képes koalíciós kormány mihamarabbi megalakítása a fontos, hanem Ludovic Orban politikai karrierjének megmentése. Mintha annyira megérdemelne bármilyen tisztséget is azt követően, hogy pártelnök-miniszterelnökként sikerült magabiztosan a második helyre navigálnia a választásokon a népszerűségi felméréseket még csupán néhány hónappal korábban is toronymagasan vezető pártját. Arról nem is beszélve, hogy az általa vezetett kormány teljesítménye sem feltétlenül indokolja, hogy visszatapsolják. Az Orban kapitány megmentése című tragikomédia csak még tovább erodálja a PNL ázsióját – és persze azon pártokét is, amelyek koalícióban kívánnak vele kormányozni.
A helyzet ugyanis a hírhedt mexikói felállást idézi, amelyben az érintettek egymást tartják sakkban. Pedig jó lenne minél hamarabb túllépni a belső vitákon, és megnevezni a közös kormányfőjelöltet, valamint felállítani a kormányt. Minden egyes késlekedéssel töltött perc ugyanis tovább rombolja a koalícióra lépni kívánó pártok hitelét. És az extrém jelszavakat hirdető, magukat a hagyományos pártokkal, illetve az egész rendszerrel szemben álló erőknek kedvez. A semmiből hirtelen 9 százalékos parlamenti erővé avanzsált szélsőséges, soviniszta AUR a háttérben máris elégedetten dörzsöli a kezét.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!