Balogh Levente
2020. július 24., 08:462020. július 24., 08:46
Eddig még nem érkezett panasz amiatt, hogy a két éve átadott nagyváradi élményfürdőben teljesen hiányzik a kétnyelvűség, kizárólag románul kommunikálnak – tudtuk meg a héten az önkormányzati intézményekben az őshonos magyar közösség nyelvének használatát firtató kérdésünkre.
Vagyis ez annyit jelent, hogy az elmúlt két évben sem a megyeszékhely lakosságának mintegy egynegyedét kitevő, közel 50 ezer fős magyar közösség tagjai, sem a máshonnan ide látogató magyarok közül nem tűnt fel különösebben senkinek, vagy nem méltatta szóra érdemesnek, hogy a Kárpát-medencei magyarság egyik emblematikus városának önkormányzata ennyire semmibe veszi a nyelvi jogokat az általa üzemeltetett létesítményben.
Szomorú bizonyítványt állít ki mindez arról, hogyan is viszonyulunk a bennünket megillető jogokhoz. Mára már oda jutottunk, hogy magyar irányítású vállalkozások, magyar vállalkozók számára a legtermészetesebb dolog, hogy csak románul kommunikálnak. A cégtáblák, a közösségi médiában megjelentetett hirdetéseik egynyelvűek. Ha ezt valaki szóvá teszi, legfeljebb annyit mondanak: ezt azért teszik, nehogy elriasszák a román vevőket, és egyébként is, a magyarok amúgy is értenek románul. És már székelyföldi magyar vállalkozás kapcsán is tapasztaltunk hasonlót.
Persze – főleg a jelenlegi, válságos időben – minden egyes fillérnyi bevétel számít. De azért mégiscsak tünetértékű, hogy sokan ennyire megadják magukat a román szellemi – és néha a magyar vállalkozókkal szembeni hivatali vegzálásokban megnyilvánuló gyakorlati – terrornak. Hiszen a dolog fordítva is érvényes: a magyar ember szívesebben vásárol olyan helyen, ahol az anyanyelvén kommunikálnak vele.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha egyes román illetékesekben föl sem merül, hogy az általuk vezetett intézményekben megvalósítsák a kétnyelvű kommunikációt azokon a vidékeken, azokon a településeken, ahol jelentős létszámú magyar közösség él. Hiszen jórészt kényelemből mi magunk mondunk le azon jogokról, amelyeket Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmények szavatolnak számunkra. Elvégre ha nem tesszük szóvá, hogy a mi adónkból is élő intézmények nem kommunikálnak velünk az anyanyelvünkön, sőt a település lakosságának számarányánál jóval kevesebb magyar alkalmazottat foglalkoztatnak, akkor úgy értékelik: beletörődtünk, jó nekünk az úgy. Ez viszont már rövid távon is a magyar közösség felmorzsolódásához vezethet.
Fellármázhatjuk az összes nyugati kancelláriát, Brüsszelt, kuncsoroghatunk aláírásokért az európai őshonos kisebbségeknél a kisebbségi jogok megnyugtató és számonkérhető uniós szabályozását szorgalmazó Minority SafePackhez és a nemzeti régiók elismerését és külön uniós támogatását kérő polgári kezdeményezéshez, ha a hétköznapok szintjén belekényelmesedünk abba, hogy úgy élünk azokon a településeken, ahol amúgy 1100 éve itt élő őshonos közösségnek számítunk, mint a külföldiek vagy a bevándorlók. És nem is jut eszünkbe, hogy éppen ezért jogunkban áll minden hivatalos és nem hivatalos ügy intézése közben az anyanyelvünket használni.
Persze a jog szavatolása és tiszteletben tartása nem mindig jön magától, sőt a legtöbbször nem magától jön. Ahhoz először az igénynek is meg kell lennie rá. Nem elég a románoktól, az önkormányzati vagy állami intézményektől követelni a magyar nyelv használatát. Először önmagunkkal szemben kell megkövetelnünk és érvényesítenünk az anyanyelvhasználatot.
Ha pedig erre sem vagyunk képesek, akkor ne csodálkozzunk.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!