Makkay József

Makkay József

Népharag és létbizonytalanság

2020. május 18., 08:272020. május 18., 08:27

A hatóságok alighogy lazítottak a kijárási tilalmon – egyre több országban tessék-lássék módon újraindul az élet –, szinte mindenhol felcsapott a népharag. A tüntetők a koronavírus-járvány súlyos gazdasági következményeire hívják fel a figyelmet. A kormányoknak sokan azt róják fel, hogy minden intézkedésüket az orvosok félelmeire alapozzák, közben nincsenek tekintettel a gazdaság szabadesésére, ami beláthatatlan következményekkel járhat nemcsak az aktív lakosság megélhetésére nézve, hanem az idősebb korosztályokra is, hiszen előbb-utóbb nyugdíjakra sem lesz pénz.

Ne menjünk bele a számtalan összeesküvés-elméletbe, illetve az orvostársadalom egy kisebb része által megfogalmazott kemény kritikákba, amelyek alapjából kérdőjelezik meg az elmúlt időszak teljes bezártságával járó vesztegzár hatékonyságát. Vegyük inkább szemügyre, hogy mit hagy hátra a világgazdaságban az elmúlt bő két hónapos kényszerleállás.

A világsajtó elsősorban a turizmus és vendéglátóipar, valamint a légi közlekedés csődjéről beszél. Ezeknek az ágazatoknak a tőkeerős vállalatait is annyira megviselte a hirtelen leállás, hogyha holnaptól minden visszatérne a rendes kerékvágásba – azaz a hétköznapokat a tavalyi szinten tudnák újrakezdeni – , akkor is nehezen lehetne behozni a hatalmas kiesést. Ezzel szemben továbbra is létbizonytalanság ural mindent. A legjobban megviselt gazdasági ágazatok újrakezdéséhez remény sincs arra, hogy idény nyártól életünk úgy alakuljon, mint a tavalyi szabadságolások idején.

A globalizáció uralta világ számtalan utópiájának – például egy kiskeresetű ember is kiugorhat fapados repülőjáraton egy nyugat-európai városba hétvégi sörözésre – egyelőre tehát vége szakad. De ennél jóval nagyobb baj, hogy a globális vírusterjedés következményeként a nemzetközi kitettség egész iparágakat ránthat csődbe. Az úgymond korlátlanul rendelkezésre álló olcsó kínai munkaerő és a gazdag nyugat-európai meg észak-amerikai nagyvállalatok mérhetetlen profitéhsége olyan átrendeződést hozott a világgazdaságban, amelynek kockázatairól mostanában kezd valós képet alkotni a megvezetett tömeg.

A kínai gazdaság leállásával leállt a világ is. Annak újraindulásával pedig arról szóltak a hírek, hogy a politikusok mindenhol csodaként várták a Kínából landoló repülőgépeket szájmaszkokkal és lélegeztető gépekkel. A mai abszurd helyzet szerint ha Kína valamit nem gyárt le olcsón, akkor az el sem készülhet. Olyan világméretű kiszolgáltatottság ez, amihez éppen egy Kínából induló – és a kommunista hatóságok lételeméből fakadón az elején hónapokig elhazudott – világjárvány kirobbanása kellett, hogy ráébressze a legnagyobb államokat is, gazdaságuk sürgős újratervezésre szorul. Az új irányzat elkötelezett híve, Donald Trump ezt amerikai államelnöki programjaként határozta meg.

De nemcsak a világszerte felelőtlenül kiszervezett és Kínába telepített európai és észak-amerikai ipar kálváriája érhető most tetten, hanem az európai élelmiszer-termelés politikájának kiúttalansága is. Brüsszel először az orosz–ukrajnai konfliktus oldalvizein lőtte lábon magát, amikor politikai hepciáskodásból termelőit kiszorította Oroszország piacairól, most pedig a kínaiak jóakaratától függ, hogy hatalmas eladatlan készleteiből tud-e valamennyit értékesíteni a távol-keleti országban? Közben az európai uniós élelmiszer-termelők egymás belső piacait és gazdáit küldik padlóra dömpingáron szétterített termékeikkel.

A régi szólásmondás szerint a baj nem jár egyedül. Válsághelyzetben láncreakciók indulnak el, a dominóelv alapján pedig egyik bedöntheti a másikat. Volt már erre példa a világtörténelemben. Ami már most látható: nem csupán a turizmus, a vendéglátóipar és a közlekedés került súlyos helyzetbe, hanem egy csomó más ágazat is megsínyli a zavaros időket. Akinek nincs tartaléka – legyen az ország, cég vagy egyszerű ember – igen nehéz helyzetbe kerülhet, mert a mai világban egy dolog biztos: a bizonytalanság.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.