2011. március 22., 09:442011. március 22., 09:44
Emlékezetes, hogy Fico a szociáldemokrácia nagyobb dicsőségére miniszterelnökként folyamatosan a magyarveszélyt emlegetve szította a feszültséget – és próbálta elterelni a figyelmet a belső gazdasági problémákról. Például a magyar állampolgársági törvényre válaszul olyan jogszabályt fogadtatott el, amelynek értelmében elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki egy másik államét igényli.
A gyakorlat olyanynyira megtetszett a román szociáldemokratáknak, hogy ők is a szlovákhoz hasonló törvényt készülnek benyújtani, amely korlátozná a kettős állampolgárok hivatalviselési jogát. Közben Victor Ponta pártelnök dörgedelmes szónoklatokban ostorozza a magyar kormányt, és arcizma sem rándul, amikor a nacionalizmus káros mivoltáról papol. A jelek szerint Pontának és Crin Antonescu liberális pártelnöknek semmi sem drága, ha a kormány ócsárlásáról van szó. Tény, hogy a demokrata-liberális– RMDSZ-koalíció eddigi szereplése nem nevezhető sikeresnek, hiszen az ország gazdasági helyzete továbbra sem ad okot az optimizmusra. Ugyanakkor az, hogy az ellenzék egyetlen „fegyvere” a szélsőséges nacionalizmus és a magyarellenes uszítás maradt, azt jelzi, hogy érdemben neki sincs hozzászólnivalója a válságból való kilábalás témaköréhez.
Nincs koherens, a kormányéval szemben alternatívát megfogalmazó gazdaságpolitikája, ezt próbálja meg magyarellenes melldöngetéssel pótolni. Ugyanakkor zsarolni és büntetni is kívánja az RMDSZ-t, amely továbbra sem hajlandó a szociálliberális ellenzékhez csatlakozni. Ez viszont kontraproduktív lehet, hiszen ezek után még inkább meggondolja majd, hogy tábort váltson. Hiszen a vad nemzetféltés, a „nem tűrjük, hogy Budapest kioktasson Erdély kérdésében” jellegű szólamok a ceauşescui idők retorikáját idézik, miszerint a kisebbségi ügy Románia belügye, tehát másnak – kiváltképp Budapestnek – nem lehet beleszólása abba, hogy milyen a romániai magyarok helyzete. Ha pedig csak ennyire képesek, akkor azt kell mondanunk: addig jó, amíg „mesterükhöz”, az uszítást megunó választók által leváltott Ficóhoz hasonlóan ellenzékben vannak.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
szóljon hozzá!