2011. március 22., 09:442011. március 22., 09:44
Emlékezetes, hogy Fico a szociáldemokrácia nagyobb dicsőségére miniszterelnökként folyamatosan a magyarveszélyt emlegetve szította a feszültséget – és próbálta elterelni a figyelmet a belső gazdasági problémákról. Például a magyar állampolgársági törvényre válaszul olyan jogszabályt fogadtatott el, amelynek értelmében elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki egy másik államét igényli.
A gyakorlat olyanynyira megtetszett a román szociáldemokratáknak, hogy ők is a szlovákhoz hasonló törvényt készülnek benyújtani, amely korlátozná a kettős állampolgárok hivatalviselési jogát. Közben Victor Ponta pártelnök dörgedelmes szónoklatokban ostorozza a magyar kormányt, és arcizma sem rándul, amikor a nacionalizmus káros mivoltáról papol. A jelek szerint Pontának és Crin Antonescu liberális pártelnöknek semmi sem drága, ha a kormány ócsárlásáról van szó. Tény, hogy a demokrata-liberális– RMDSZ-koalíció eddigi szereplése nem nevezhető sikeresnek, hiszen az ország gazdasági helyzete továbbra sem ad okot az optimizmusra. Ugyanakkor az, hogy az ellenzék egyetlen „fegyvere” a szélsőséges nacionalizmus és a magyarellenes uszítás maradt, azt jelzi, hogy érdemben neki sincs hozzászólnivalója a válságból való kilábalás témaköréhez.
Nincs koherens, a kormányéval szemben alternatívát megfogalmazó gazdaságpolitikája, ezt próbálja meg magyarellenes melldöngetéssel pótolni. Ugyanakkor zsarolni és büntetni is kívánja az RMDSZ-t, amely továbbra sem hajlandó a szociálliberális ellenzékhez csatlakozni. Ez viszont kontraproduktív lehet, hiszen ezek után még inkább meggondolja majd, hogy tábort váltson. Hiszen a vad nemzetféltés, a „nem tűrjük, hogy Budapest kioktasson Erdély kérdésében” jellegű szólamok a ceauşescui idők retorikáját idézik, miszerint a kisebbségi ügy Románia belügye, tehát másnak – kiváltképp Budapestnek – nem lehet beleszólása abba, hogy milyen a romániai magyarok helyzete. Ha pedig csak ennyire képesek, akkor azt kell mondanunk: addig jó, amíg „mesterükhöz”, az uszítást megunó választók által leváltott Ficóhoz hasonlóan ellenzékben vannak.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!