Balogh Levente

Balogh Levente

Nem bízom benne, tehát rá szavazok

2024. május 31., 11:33

2024. május 31., 11:33

A romániai polgárok alapvetően egy félvak macskát se bíznának rá a politikusaikra, de valamiért mégis leszavaznak rájuk – legalábbis ez szűrhető le a legfrissebb közvélemény-kutatásokból.

Amelyek már csak azért is érdekesek, mert kevesebb mint két héttel az európai parlamenti és az önkormányzati választások előtt tették közzé őket, tehát jóformán már a célegyenesben mérték le a közhangulatot.

Persze tudjuk, hogy a szavazatok megszámlálása utáni eredmény nem mindig egyezik meg a felmérésekével, de azért utóbbiak rávilágítanak a trendekre.

Nevezetesen arra, hogy a romániai politikai osztály jeles képviselői igencsak leszerepeltek.

Hiszen

abban a rangsorban, amely azt rögzíti, kiben bíznak a leginkább az emberek, olyan személyek láthatók az első három helyen, akik jelenleg nincsenek benne a román politika élvonalában.

És valószínűleg éppen ezért lettek dobogósok.

Az első helyen Mircea Geoană, a NATO idén leköszönő főtitkár-helyettese áll, a másodikon Emil Boc kolozsvári polgármester, a harmadikon pedig Victor Ponta volt szociáldemokrata párti miniszterelnök.

Vagyis olyan arcok, akik nagyjából nyolc-tíz, vagy még annál is több éve voltak részei a romániai politikai fősodornak, ma viszont éppen a „kívülállóságuknak” köszönhetően bíznak bennük nagyobb arányban az emberek, mint az aktuális politikai vezetőkben.

Mindeközben a jelenlegi miniszterelnök, Marcel Ciolacu, elődje és koalíciós társa, Nicolae Ciucă és a többi parlamenti párt vezére a bányabéka hátsó fertálya alól pislog kifelé.

Azért megjegyzendő, hogy

Geoană első helyezése sem annyira saját érdem, hanem elsősorban az intézményé, ahol jelenleg tevékenykedik, hiszen a NATO még mindig azon nemzetközi szervezetek közé tartozik, amely Romániában az egyik legnagyobb mértékű közbizalomnak örvend.

Geoană szerencséje az, hogy az emberek már nem emlékeznek arra, hogy egykoron a PSD elnöke volt, és ebben a minőségben érte el azt a bravúrt, hogy egy elnökválasztás estéjén – a közvélemény-kutatások adatai nyomán – még megválasztott államfőként ünnepeltette magát, hogy aztán hétfőn reggel, a szavazatok megszámlálását követően kiderüljön: kikapott Traian Băsescutól.

Most amolyan előkelő idegenként lebegteti, hogy elindulna függetlenként az államfői tisztségért – és nem elsősorban az ő érdeme, hogy ha valóban harcba szállna, a felmérések alapján jó eséllyel meg is nyerné legalább az első fordulót, hanem azon aktuális politikai osztályé, amelynek képviselői sem kormányon, sem ellenzékben nem képesek semmilyen hiteles, a jelenlegi háborús, inflációs viszonyok közepette vonzónak ható jövőképet felvázolni.

Emil Boc kapcsán sem az egykori miniszterelnöki botrányai emlékezetesek ma már, illetve az, hogy az ő kormánya volt az első a rendszerváltást követően, amelyet bizalmatlansági indítvánnyal megbuktattak,

hanem az a reputáció, hogy Kolozsvár az ő polgármesteri mandátumai alatt vált a régió egyik legfejlettebbként számon tartott, IT-központtá avanzsáló városává.

Hogy mennyire indokolt a Bocot körülvevő hype, azt persze elsősorban a hiányos közlekedési infrastruktúra miatt naponta órákat a dugókban töltő kolozsvári polgárok tudnák megmondani, de tény, hogy a város jó híre és az, hogy Boc sokak szemében jó városgazdaként tűik fel – amit persze a liberális párti propaganda is igyekszik táplálni – sokban hozzájárul a második helyéhez.

Victor Ponta jelenléte a harmadik helyen már némileg furcsább, hiszen dicstelenül kellett távoznia a Colectiv-tragédia után fellángolt tüntetéshullám nyomán, de a jelek szerint a mostani viszonyokhoz képest az eltelt idő még az ő tevékenységének emlékét is megszépítette. És minden bizonnyal ehhez kapcsolódik az is, hogy ő számít a legismertebb politikusnak, miközben ez utóbbi kategóriában Diana Şoşoacă második helye a botránypolitizálás romániai sikerének a jele.

Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy Geoană, Boc és Ponta részéről nem volt szükség kiemelkedő teljesítményre ahhoz, hogy ők rendelkezzenek a legmagasabb bizalmi indexszel:

az élen álló Geoană számára ehhez már 37 százalék is elég volt – hol van az a Iohannis első államfővé választását követő 70 százalék körüli értéktől…

Vagyis az emberek azért azzal is tisztában vannak, hogy ő sem 24 karátos, de a messiásvárás is befigyel: abban bíznak, hogy a fényességes Nyugatról hazatérve a NATO második számú vezetőjeként szerzett tapasztalatai és kapcsolatai valamilyen formában az ország – és így az ő életük – számára is hozhatnak valami pozitívumot.

Ugyanakkor megfigyelhető egy furcsa kettősség is a polgárok hozzáállásában.

Hiszen

miközben az látszik, hogy nem bíznak a politikusokban, azért leszavaznak rájuk:

a válaszadók több mint 60 százaléka mondta azt, hogy részt vesz a június 9-i választáson, és miközben a PSD és a PNL vezetőiben nem igazán bíznak, azért mégiscsak megnyeretnék velük az EP-választást.

Igaz, az a trend továbbra is érvényes, hogy a PSD és a PNL közös EP-listája kevesebb szavazatot kapna, mint az önkormányzati választáson önállóan induló két párt külön-külön, de ettől függetlenül még relatív többséget szerezne – és

ha most lennének a parlamenti választások is, az AUR-os riogatókampány nyomán támogatottságát 6 százalék közelébe tornászó RMDSZ-szel máris alakíthatnák az új koalíciót.

A jelenség mögött vélhetően az áll, hogy főleg a PSD – de azért a PNL is – meglehetősen stabil, hűséges szavazóbázissal rendelkezik, amelyet helyi szinten a polgármesterek és az önkormányzati képviselők képesek hatékonyan mozgósítani.

Így aztán hiába nem bíznak különösebben a pártok vezető politikusaiban, sokan megszokásból, illetve a pártok helyi képviselőinek köszönhetően akkor is hűségesen leszavaznak a megszokott pártlogóra.

Ami szomorú,

hiszen tulajdonképpen felmenti a mindenkori kormányzatot a felelősség alól. Elvégre azt szűrhetik le belőle, hogy a megszokás, a beágyazottság, a közvetlenül a választások előtti kampányosztogatás, a fedezet nélküli bér- és nyugdíjemelések kiváltják a valós teljesítményt és a tényleges kormányzóképesség hiányát.

És a jelek szerint nem is tévednének akkorát.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hergelnek a szavazatunkkal

Bár Magyarországon majd csak két év múlva rendezik a következő országgyűlési megmérettetést, hirtelen választási láz lett úrrá az anyaországi politikai osztály és sajtó bizonyos részén.

Tóth Gödri Iringó

Tóth Gödri Iringó

Mi már megszoktuk, de parasportolóink mivel érdemelték ki, hogy nem szurkolhat egy egész nemzet nekik?

Szép dolog, hogy az M4 Sport megannyi tudósítóval kint van a párizsi paralimpián, csak ebből mi Erdélyben semmi sem látunk, hallunk.

Balogh Levente

Balogh Levente

A nagy romániai koalíciós haragszomrád-kutyakomédia

Mintha az éjszaka során, egyik napról a másikra felbomlott volna a kormánykoalíció – ez az érzése támadt az embernek a PSD szombati tisztújító kongresszusán elhangzott kirohanásokat olvasva.

Makkay József

Makkay József

Csalók kíméljenek! Hogyan lehet visszaszerezni a kézműves termékek becsületét?

A vásárok túl drágának tűnő választéka az emberek egy részét felpaprikázza: a kistermelő miért kínálja magas áron a termékeit? Aki ezt kifogásolja, nem veszi figyelembe a kézműves áru kézimunkaigényét. Az ágazat megmentése jelentős összefogást igényel.

Balogh Levente

Balogh Levente

De most komolyan, mire jó nekünk egy olimpiai arany?

Sajnálattal kell beismernünk: a párizsi olimpián szerzett aranyérmek hatására tényleg nem csökkent a kenyér, a sör és a téliszalámi ára, sőt a rezsiköltségek sem

Balogh Levente

Balogh Levente

Putyin blamázsa és az ukrán kamikazeoffenzíva

Oroszország térképét elnézve szinte jelentéktelen foltnak tűnik az a mintegy ezer négyzetkilométer, amit az ukránok elfoglaltak – de hát egy, a talpába fúródó apró tüske is óriási fájdalmat okozhat, sőt akár végzetes is lehet még egy medve számára is.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kényszerpályás iráni bosszú

Ha eddig valaki azt hitte, hogy a gázai izraeli-palesztin háború miatt amúgy is forró konfliktusba süllyedt Közel-Keleten ennél jobban már aligha fokozódhat a feszültség, Iszmail Haníje teheráni meggyilkolása azt bizonyítja: mindig lehet rosszabb.