Kiss Judit

Kiss Judit

Minek a túlélés, ha nincsen kultúra?

2020. augusztus 17., 09:412020. augusztus 17., 09:41

Korábbi életünk teljességének számos fontos eleme közül az egyik, ami csorbulni, szűkülni, ellehetetlenülni látszik a járványhelyzet miatt, kétségtelenül a kultúra. 

Az elmúlt hónapokban sokszor elhangzott már, hogy a pandémia megöli a kultúrát, hogy a kényszerűség miatt jórészt az online térbe költöztetett színház-, koncert-, vagy tárlatlátogatási élmény csak silány árnyéka igazi, háromdimenziós önmagának. De azt is sokan hangoztatták, hogy mindeközben, a fenyegetettségben igenis szükség van kulturális élményre, sőt talán még inkább, mint bármikor.

Ahogyan egyre határozottabban tudatosodni kezdett az emberben, hogy az életünket fenekestől felforgató, bennünket fojtogató veszélyérzettel eltöltő járványhelyzetben korántsem látszik az alagút vége, úgy azt is egyre világosabban érzékeljük, hogy a szükségszerű, kényszerű távolságtartás miatt megbomlik, elveszni látszik az a fajta közösségi érzés, ami korábban számos tekintetben összekötött, sőt éltetett bennünket. Mi több, a túlélést szolgálta. (Egyébként ha belegondolunk, a járvány miatt életre hívott „maradj otthon”, „maradj távol a többiektől” felszólítás groteszkül ellentétes viszonyban áll az ugyanabban az időben hangoztatott „együtt, közösen le tudjuk győzni” biztatással…)

Szóval úgy tűnik, az elcsépeltnek tűnő szófordulattal kifejezett „közösségi élmény” most valóban kiüresedni látszik: távol ülünk, állunk egymástól, a sok éve megszokott, a tavaly még óriási embertömegeket megmozgató, valóban „közösséginek” számító, a kultúrát közvetítő, sugárzó, éltető városünnepek értelemszerűen elmaradnak. A Kolozsvári Magyar Napok, a Vásárhelyi Forgatag, a Szent György Napok – hogy csak a legnagyobb erdélyi rendezvényeket említsük – idén csak árnyékai lehetnek, lehettek régi önmaguknak. A tömegrendezvényeknek, koncerteknek el kell maradniuk, a felhozatal a töredékére szűkül, csak meghatározott létszámban, óvintézkedések betartásával, előzetes regisztrációval lehet részt venni a rendezvényeken.

Ha úgy vesszük, mindez elkeseredésre, csalódásra, reménytelenségre adhatna okot, ha azonban jobban szemügyre vesszük a helyzetet, talán mégsem annyira sötét, mint amennyire első látásra tűnik. Hiszen már az is örvendetes, hogy bár korlátok közt, rövidebben, de kizárólag kulturális programok felsorakoztatásával mégis meg lehet tartani egy olyan közösségi ünnepet, mint amilyen az ezen a héten sorra kerülő, három napba sűrített Kolozsvári Magyar Napok. És ha úgy vesszük, az, hogy egyáltalán megszervezhetik, mégiscsak bizakodásra ad okot. Ugyanis azt az üzenetet közvetíti, hogy mégsem tűnhet el a kultúra, amit sokszor – jogosan – a túlélés jelképeként, zálogaként emlegetnek. Ha „kicsiben”, összezsugorított formában is, de mégiscsak él, és remélhetőleg túlél a kultúrán keresztül lélegeztetett közösségi élmény, sőt remélhetőleg átvészeli a válságos időket.

A kultúra túléléséről eszünkbe juthat az a „bon mot”, ami jó ideje kering az interneten. Annál is inkább, mert a járványhelyzetet sokan, sokféle értelemben „harcnak”, „háborúnak” minősítik. A szóbeszéd szerint a második világháború alatt a brit parlament a hadi költségek miatt átmenetileg meg akarta szüntetni a művészet támogatását. Válaszként Churchill miniszterelnök visszakérdezett: „de akkor miért is harcolunk?”

Hogy valóban elhangzott-e a kérdés, vagy nem, homály fedi, azonban nem is ez a fontos. Hanem az üzenete. Ami bennünket, a 2020-as, nehéz év tanúit is elgondolkodtathat.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.