VEZÉRCIKK – Kormánybuktatásra készül a romániai liberális tömörülés, bizalmatlansági indítványához keres partnereket a parlamenten belül.
2015. május 25., 19:502015. május 25., 19:50
Talán azon kívül is, de a jelenlegi politikai konstellációban kezdeményezésüket aligha lehet többnek tekinteni, mint afféle levezetőmeccset a nyári szünetre vonulás előtt.
Olyan nyújtásgyakorlatnak, amely egyszerre lazít és kódolni igyekszik az izmokban a mozgássort, amelyet aztán ősszel, a szezon újrakezdését követően immár sokkal nagyobb intenzitással és jelentősen nagyobb tétre menően kell végrehajtani. A dolog apropója a még jogszabályként csak körvonalazódó választási törvény, amelynek elsősorban a külhoni választók jogainak korlátozó passzusaira való hivatkozással költöztetnék ki a liberálisok időnap előtt a kormányból a szociáldemokrata koalíciót.
A kifogásolható cikkelyen túl egyébként az ellenzék aligha találna momentán olyan fogást a kormánypárton, amelyből az ne siklana ki különösebb erőfeszítés nélkül. A számbeliségen túl, persze, ami amúgy is egyesélyessé teszi a mérkőzést. A törvényhozásban ugyanis a Johannis-érában korántsem mentek végbe olyan szeizmikus mozgások, amelyek legalább a kockázatosság határáig átrendezték volna az erőviszonyokat.
A lassan leköszönésre készülődő honatyai garnitúra igen sok tagja tisztában van azzal, hogy az ígérkező keretek között élete utolsó képviselői-szenátori mandátumát tölti, az pedig egyáltalán nem mindegy, milyen egzisztenciállojalitás-emléket hagy maga után. Talán még olyan is akad, akit erkölcsi vonatkozások is mardosnak.
Aztán ott van az adóreform, ahová a szociáldemokraták trükkösen beemeltek szinte valamennyi olyan elemet, amelyek hiányával a liberálisok évek óta ostorozzák őket. Utóbbiak most úgy jártak, mint az elmegyógyintézeti ápoltak, akiknek menekülési létrája elől valamelyik őrült lebontotta a falat.
Szóval senki ne kockáztasson különösebb összeget a Ponta-kormány júniusi bukásán. Az RMDSZ nem is teszi, hivatalos megkeresés amúgy sem érte az ügyben, anélkül pedig komoly párt, ugyebár, egyetlen lépést sem tesz. Sem jobbra, sem balra. A helybenjárás egyébként is jobban fizet.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!